DEGEN, Jakob

D. 1770-ben került Bécsbe, ahol apja selyemszalag-szövőként telepedett le. Itt először az atyai műhelyben dolgozott. 1778 óta órásmesterséggel foglalkozott, és 1792-ben bécsi polgár és órásmester lett.
Repüléstechnikai kísérleteket végzett és 1908-ban csapkodó-szárnyú repülőgépet épített, amelynek szárnyai csappantyúkkal voltak ellátva, amelyek [a szárnyak] lecsapódásakor becsukódtak. Sikertelen kísérletek után ellensúlyokat szerelt fel, amelyek hengerekre feszített zsinóros emelőkként hatottak, hogy nagyobb felhajtó erőt érjen el. D. feltűnést keltett repülési kísérletével 1808. április 18-án a bécsi udvari lovaglóiskolában (Hofreitschule). A felhajtóerőt a csapkodó-szárnyú repülőgép fölé szerelt hőlégballonnal növelte, úgyhogy repülési kísérleteit a szabadban is végezhette. Az első kísérletekre 1808 novemberében a Praterben került sor. 1810-ben D. a császár jelenlétében indította el repülőgépét Laxenburgban, és kb. egy órai repülés után Vösendorfig jutott. Ezután Berlinben (1811) és Párizsban (1812) következtek bemutatók. Párizsban D. 1812-től 1815-ig tartózkodott, mint órás dolgozott, és folytatta repülési kísérleteit. Itt azonban nem kísérte szerencs, és az érdeklődés a politikai viszonyok miatt csekély volt.
Bécsbe visszatérve, D. elhatározta, hogy repüléstechnikai kísérleteit feladja, és a könyvnyomtatásnak szenteli magát. Kifejlesztett egy gillosáló gépet, valamint egy, a Congrave nyomtatási eljárásból levezetett módszert kétszínű bankjegyek nyomására egy nyomásmenetben. Ezt az eljárást 1820-ban az Osztrák Nemzeti Bank megvette. Az eljárás feltétele volt a nyomódúcként szolgáló fém színhordozók használata, amelyek egyetlen nyomóforma részei. Az egyes színhordozókat egymástól függetlenül merőlegesen a nyomási felület fölé lehet emelni, egyenként különböző színekre festeni, és a nyomósíkra visszahelyezni. Az így előkészített nyomóformával azután egyetlen nyomtatási folyamatban többszínű nyomtatási képet lehet előállítani, amelynél ennek az egyetlen nyomóformának egyetlen nyomtatási folyamatban való alkalmazása által mindazok a fedési hibák (regiszterhibák) kiküszöbölhetők, amelyek a több nyomódúccal végzett szokványos többszínnyomásban – ahol mindegyik dúcot egyedileg alkalmazzák nyomtatásra – szükségképpen előfordulnak.
Ez az eljárás a bankjegyhamisítást lényegesen megnehezítette. Az Osztrák Nemzeti Bank D-t 1822-től 1844-ig műhelyfőnökként alkalmazta. Találmány mindmáig alapja a bankjegy és értékpapír-nyomtatásnak az egész világon.