* 1903.12.28, Budapest, Magyarország
† 1957.2.9, Washington, D.C., USA
N. jómódú családból származott és a budapesti evangélikus gimnáziumban végezte középiskoláit. Ezt követően 1921-től a budapesti egyetem bölcsészkarán hallgatott matematikát, a zürichi műszaki főiskolán (ETH) pedig vegyészmérnöknek tanult. 1925-ben kapta meg vegyészmérnöki oklevelét, egy évvel később pedig „summa cum laude” doktorált matematikából.
Közvetlenül ezután N. Németországba ment, a berlini egyetemen habilitált, és 1929-ben a matematika magántanára lett a hamburgi egyetemen. 1930-ban a Princeton-i egyetem vendégprofesszori meghívása alkalmából járt először az USA-ban. N. 1931-ben ugyan visszatért Németországba, azonban politikai okokból még ugyanabban az évben elhagyta az országot és feleségével véglegesen az USA-ba költözött. 1931-ben Princetonban telepedett le, ahol állást kapott az egyetemen és a híres Institute for Advanced Studies-ban.
Itt N. a kvantummechanika matematikai alapjaival foglalkozott, amiről 1932-ben monográfiát írt. Foglalkozott továbbá a ballisztika és a hidrodinamika matematikai problémáival. A II. Világháború alatta N. részt vett a Manhattan Project-ben, ahol gyorsabb tárolható számológépek fejlesztésével foglalkozott, és 1944-ben megalkotta az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic System) számítógép tervét, amelyet 1952-ben üzembe helyeztek. A háború után tagja lett az Atomenergia Bizottságnak, és továbbra is foglalkozott a programozás kérdéseivel. N. számos kitüntetés kapott (többek között Einstein-érmet és Fermi-díjat). Amikor Eisenhower elnök átadta neki a „Szabadság-Szolgálati Érmet” csontrák megbetegedése miatt már tolószékbe kényszerült.
