* 1704.10.9, Pressburg, Szlovákia
† 1777.10.5, Halle, Németország
matematikus és fizikkus
Az evangélikus gimnázium elvégzése után Pozsonyban S. először Győrben és Debrecenben, tanult, majd 1725-től 1730-ig a jénai egyetemen hallgatott orvostudományt és természettudományokat. Egyévi orvosi praktizálás után Pozsonyban és Debrecenben kinevezték professzorrá a jénai egyetemre (1732-1736), majd Göttingába (matematika, fizika és kémia, 1735-1755) és Halleba (1755-től, kísérleti fizika, filozófia és matematika).
A hallei egyetemen S kizárólag tanári tevékenységet folytatott matematikában, általános fizikában, optikában, hidraulikában, csillagászatban, orvostudományban és botanikában. Kutatásai és találmányai a hidraulikus gépekkel és a légcsavarfordulatokkal kapcsolatban fontos adalékok az elméleti mechanika kifejlődéséhez, különösen a kifolyó vízsugárnak az alexandriai Héronra visszavezethető reaktív nyomatékával, tehát a visszalökéssel kapcsolatos felfedezése vízkerekek meghajtására („Segner-kerék”). A londoni (1739), berlini (1747) és szentpétervári (1754) tudományos akadémiák, valamint a Királyi Társaság Göttingában (1751) S.-t tagjukká választották. Göttingában S. barátságban volt Leonhard Euler matematikussal, akinek S. találmánya adta az ösztönzést a turbina-elmélet alapjainak lefektetéséhez.
