* 1854.4.6, Gelnica, Szlovákia
† 1928.1.16, Ödenburg, Magyarország
A kassai (Košice, Szlovákia) gimnázium elvégzése után S. 1875-től kezdve a Štefan kohóműveknél dolgozott Kluknón (Kluknava, Szlovákia). Tehetsége révén ösztöndíjat kapott tanulmányok végzésére a selmecbányai (Banská Štiavnica, Szlovákia) bányászati és erdészeti akadémián, amelyeket 1879-ben bevégzett. Ezután bányamérnökként dolgozott először a magán-, majd az állami bányászatban Selmecbányán.
Cséti Ottó kiválása után a bányászati és erdészeti főiskola 1902-ben meghívta bányamérési tanszékének vezetésére. Mint bányamérő, S. a Weith-féle műszer és a Cséti-féle feszíték tökéletesítésén, megszerkesztette a jelzőtáblát és egy eszközt az irányok rögzítésére, használta az elektromágneses mezőt és így optimalizálta a Mandrin szerinti készüléket a függőón stabilizálására folyadékokban. Sz. a „Banicke a hutnicke listy” (Bányászati és kohászati lapok) folyóiratban publikált a bányamérésről, a bányászatról, az előkészítésről és geológiáról. Főiskolai funkciója mellett Sz. még bányamérési megbízatásokat is vállalt.
