ŁUKASIEWICZ, Ignacy

L.-nek apja halála után anyagi okok miatt el kellett hagynia a gimnáziumot, és 1836-ban gyakornokként kezdett dolgozni a Łańcut patikában. 1840-ben letette a gyógyszerész vizsgát. 1848-tól kezdve Galícia egyik legjobb és legnagyobb patikájában kezdett dolgozni, Piotr Mikolasch-nál Lemberg/Lwówban, ahol 1850-ben gyógyszerészeti almanachot írt. Ezután elkezdett a Jagelló Egyetemen, Krakkóban gyógyszerészeti tanulmányokat folytatni.1852-ben átment a bécsi egyetemre, ahol ugyanabban az évben a gyógyszerészet magisztere címet kapta. Tanulmányai végeztével Ł. Visszatért Mikolasch gyógyszertárába. Itt J. Zehvel együtt az ásványolaj frakcionált desztillációjával foglalkozott. Új gyógyszert keresve, sikerült nekik 1852-ben petróleumot előállítani ásványolaj desztillációjával. Már a következő évben Ł. Megszerkesztette a hengeres petróleumlámpa prototípusát (szabadalom 1853), és még 1856 előtt felállította Siaryban – Mikolaj Fedorowicz-csal együtt a világ első ásványolajfinomítóját.

Ł. Üzemeltette az első ásványolajnyerést is Bóbrkában. Miután K. Klobassával, Zręckivel éa T. Trzecieski-vel társaságot alapítottak, a Charkówka Leśna földbirtokon jött létre Galícia legmodernebb ásványolajnyerő telepe, amely egyúttal iskolául szolgált jövendő olajbányászoknak. Ł. Haláláig a társaság igazgatója maradt, és más telepekben is érdekelt volt, Gorlicében és Krosnoban. A kinyerésit technika mellett érdekelt volt az áruk forgalmazásában és eladásában is, amiért a Jasło-i (1858), bécsi (1873) és Lwów-i (1877) kiállításokon részt vett, és ezért számos kitüntetést kapott. 1880 óta vezette a vidéki petróleumtársaságot az ásványolajipar és a fúrás ápolására és fejlesztésére.

Kezdeményezése vezetett az első lengyel petróleum-ipari folyóirat („Bányász”) megalapítására is. 1877-től 1881-ig az országos parlament képviselőjeként kezdeményezett néhány, az ásványolajipar számára fontos törvényt. Ł., vállalkozóként támogatta iskolák, gyermekotthonok, fürdőházak és utak építését is, és ezért több kitüntetést kapott.