POTOČNIK, Hermann (NOORDUNG)

P. apja, Jožef (1841-1894), magas rangú tengerésztiszt, Slovenj Gradecből (Szlovénia) származott, anyja Minka, szül. Kokošinek pedig Maribor környékéről. Az apa halála után a család Mariborba költözött. Gimnáziumba P. Hranicében járt, Morvaországban és 1910-től 1913-ig a bécsújhelyi katonai akadémia hallgatója volt. Hadnagyként sorozták be, és mint a híd- és vasútépítés specialistáját 1915-ben főhadnaggyá léptették elő. Az első világháborút először Szerbiában, azután Galíciában, később megint Szerbiában és Boszniában élte meg, ami után végül az Isonzo-frontra került és az előnyomulást a Piave-hoz is megélte.
Sorvadása miatt a katonaság kapitányi rangban 1919-ben nyugdíjazta. Már egy évvel korábban beiratkozott a bécsi műszaki főiskolára gépészetre. Diákként az egyetem repülőegyesületében tevékenykedett. Tulajdonképpeni érdeklődése a még fiatal rakétatechnikának szólt, amellyel tanulmányai befejezése után, 1925-ben foglalkozott. Betegsége miatt nem tudott állást vállalni és nagy szegénységben élt Adolf fivérénél Bécsben. Elképzelései a világegyetem meghódításáról műszakilag messze megelőzték korát, így csak Hermann Oberths környezetében talált elfogadásra. Ez ösztönözte a „Noordung” írói álnév felvételére.
Ezen a néven publikálta röviddel halála előtt egyetlen könyvét. Az első rész a rakéta-meghajtásról szól, amelyet P. az egyetlen megfelelő meghajtásnak ítélt a világegyetem meghódítására. A továbbiakban a könyv részletesen szól különböző rakétakonstrukciókról éa a repülés fázisait taglalja a kilövéstől a világűrben repülésen keresztül a Földre visszatérésig. P. már leírt többször felhasználható űrjárműveket és rakétaszerű járműveket interkontinentális repülőutakra a Földön. Elsőnek számította ki a paramétereket geostacioner műholdakra olyan szögsebességgel, amely a Földének felel meg, úgyhogy ezek a műholdak kb. 36 000 km magasságban az Egyenlítő fölött ugyanazon a ponton találhatók. Ilyen geostacioner műholdak 1963 óta keringenek a Föld körül, és a globális kommunikációt nélkülük már el sem lehet képzelni. Utópisztikus volt annak idején P.-nek egy emberekkel felszerelt űrállomásra vonatkozóan is, amelynek alakja kerék és átmérője 30 méter, és nyolc másodpercenként saját középtengelye körül forog, és a centrifugális erő segítségével magában a kerékben mesterséges, a földi viszonyoknak megfelelő gravitációt idéz elő. Ezenkívül közbülső állomásként szolgálna űrrepüléseknél.
P. nemcsak a Holdra és közeli bolygókra irányuló repülésekről írt, hanem távoli bolygókra, és végül csillagokra irányuló utakról is, ahová az ember nagy űrjárművekkel juthatna el. Ezekben több generáció élne, és a messzi cél eléréséig felválthatnák egymást. Meghajtásként atom-, vagy foton-meghajtás lebegett a szeme előtt. Humanistaként P. a világűr meghódításának lehetséges veszélyeire is kitér. Számára azonban a Föld megfigyelésének előnyei a világűrből túlsúlyban voltak a veszélyekhez képest, és a távoli jövőben esetleg lehetséges lenne a letelepedés más égitesteken.
P. könyvének mindössze 120 oldala szövege van és 100 illusztrációja. 1938-ban megjelent egy második kiadás, 1993-ban Bécsben egy további új kiadás. Van a NASA jóvoltából egy orosz, egy szlovén (1986) és egy angol (1995) fordítás. Wernher von Braun szerint P. könyve több generáció rakéta-technikus számára volt tankönyv.