VEGA, Georg (Jurij)

Mint szegény szülők fia, V. a plébános közbenjárására megkapta a lehetőséget, hogy elvégezze a jezsuiták iskoláját Ljubljana-ban, ahol a legjobb tanulók közé számított. A jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után 1775-ig a líceumba járt. A következő öt évben hajózási mérnökként dolgozott a krajnai folyók hajózhatóvá tételén, és talán a Gruber-csatorna építésén is Ljubljana-ban.
Új kihívásokat keresve V. 1780-ban Bécsbe ment a tüzérséghez. 1781-ben már alhadnagy volt, 1784-ben hadnagy, 1787-ben százados, 1793-ban őrnagy és 1802-ben alezredes. Békeidőben tüzéreket oktatott; először matematika-tanárként a tüzériskolában (1781-1786) és azután matematika-professzorként az ágyu-tüzéreknél (1786-1802). A fronton tüzéregységek parancsnoka volt, így 1789-től 1792-ig századosként a török elleni háborúban Belgrádnál (Beograd, Szerbia) és a poroszok ellen Morvaországban, valamint 1793-tól 1797-ig őrnagyként az európai szövetségben a franciák ellen a Rajnánál. Eközben V. különleges stratégiai és ballisztikai ismeretekre tett szert. A tüzérségi képzés alapjaként V. megírta az „Előadások a matematikáról” című négykötetes tankönyvét (1782-1800). Átfogó szempontjainál fogva – a mű fejezeteket tartalmazott a földmérésről és térképészetről, ballisztikáról, meteorológiáról és fogaskerekű meghajtásról is – a könyvet más iskolákban is felhasználták, és a 19. század közepéig többször utánnyomták.
A gyakorlati számolási munkák megoldásánál nagy szükség mutatkozott pontos logaritmusok iránt. A V. által 1783-tól 1797-ig készített logaritmustáblázatok megkönnyítették a számolást az iskolában, a hétköznapokon és bonyolultabb számítási feladatoknál a természet-tudományban és a technikában. V. logaritmustáblázatai az elektromos kalkulátorok bevezetéséig a 20. század közepén használatban maradtak. A tíz-számjegyű logaritmustáblázatok utolsó kimutatható kiadása, a „Thesaurus logarithmorum completus” 1962-ben jelent meg. V. tudományos munkássága továbbá több értekezést tartalmaz logaritmusai felhasználására, a ballisztikára és aktuális tudományos kérdésekre nézve. Tüzérségi mérnökként 1795-ben konstruált egy mozsár-ágyut kétszeres hordtávolsággal az akkori tüzérségi színvonalhoz képest. Fogaskerék-elméletéből kiindulva javított a közönséges szobai ingaórák járásán, és ezzel elérte az akkori kronométerek pontosságát. Mechanikus számológép építése céljából valószínűleg fogaskerék-áttételekkel is foglalkozott. Élete utolsó éveiben egész tekintélyét latba vetve támogatta a metrikus rendszer bevezetését, amire Ausztriában azonban csak 1876-ban került sor.
V. több tudományos egyesület tagja volt, többek között Göttingában, Mainzban, Erfurtban, Prágában és Berlinben, és együttműködött a szentpétervári, budapesti és párizsi akadémiákkal is. 1801-ben tagja lett a krajnai tartományi rendeknek. Háborús teljesítményeiért 1796-ban megkapta a Mária Terézia-rendet és 1800-ban bárói címet kapott.
Tudományos sikereivel szemben magánéleti tragédiák álltak: felesége és leánya korán meghaltak, fiai is csak kevés évvel élték túl apjukat. Halálában szerepet játszhattak társadalmi ellenségeskedések is. 1802. szeptember 17. óta eltűntnek tartották nyilván. Szeptember 26-án találták meg holttestét erőszak nyomaival a Dunában.