GRUBER, Gabriel

Jómódú szülők gyermekeként született Bécsben. Már ifjú korában vonzódott a misszionáriusokhoz Kínában, amiért is tizenöt évesen a jezsuitákhoz állt. Útja azonban először Ljubljana-ba vezette, ahol 1769-ig élt és dolgozott. Itt alapította Szlovénia első ipariskoláját, a líceumban rajzot, mértant, mechanikát és hidraulikát tanított és kezdeményezője volt a Krajnai Mezőgazdasági Társaságnak, igazgatója a krajnai régió folyamhajózásának (1772-1781) és Ljubljana-ban nagy palotát épített, amely Szlovénia mai levéltári épülete. Legjelentősebb munkája a tehermentesítő csatorna a Ljubljanica folyón, a mocsár kiszárítására Ljubljana-ban, hogy a várost az árvizektől megvédjék. G. pontos geodéziai mérésekből indult ki és javasolta, hogy a folyó vízének egy részét vezessék el egy, a főmedernél létesített tehermentesítő csatornán Ljubljanán keresztül. Terveinek megvizsgálása után az 1771-1780-as években intenzív építőmunkák folytak, amelyeket az első hét évben a tervező maga vezetett. Mivel 1777-ig a költségek már a dupláját tették ki az előirányzatnak és a földkiemelés még nem fejeződött be, G.-nek Bécsben meg kellett magát védenie. Az év végén leváltották és a munka befejezésével Vincenc Struppi mérnök alezredest bízták meg.
1780. november 25-én a munkák végre befejeződtek, és a folyó medrébe vizet engedtek. Az építési munkák azonban még 1782-ig tartottak. Nem sokkal az akkor császár-ároknak nevezett, ma pedig G. nevét viselő csatorna befejezése után beigazolódtak az építéshez fűzött remények. A talajvíz szintje 70 cm-re süllyedt, a nagy felületek kiszáradtak és megmunkálhatóvá váltak.
Intenzív tevékenység és a haladó szlovén értelmiséggel ápolt kapcsolatok ellenére G. Ljubljanában egyre inkább defenzívába szorult, különösen a jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után. Az 1773-1776 években G. a leégett gimnázium újjáépítését vezette. 1981-ben megkísérelte az ellene felhozott vádakat Szlovénia hidrotechnikai viszonyainak részletes ismertetésével visszautasítani. 1784-re annyira kiéleződött ellene a helyzet, hogy 16 év után kényszerítve látta magát Szlovénia elhagyására. Rövid bécsi tartózkodás után 1786-ban Oroszországba ment, és 1800-ban a szentpétervári jezsuita kollégium rektora lett, ezenfelül pedig 1802-ben az orosz jezsuita provincia generálisa lett. Rendi kötelezettségei ellenére G. továbbra is tevékenykedett tudományosan és az oktatásban is. Potockban, a jezsuita kollégiumban mechanikát, fizikát és építészetet oktatott, támogatta oktatási intézmények alapítását és működését, különböző berendezéseket talált fel, valamint palotákat és erődítményeket tervezett.