MAIER, Fritz Franz

Ezredorvos fiaként M. a fiatalságát, apja állomáshelyeinek többszöri változása következtében Milanóban, Veronában, Mantovában és Velencében töltötte.
Bécsben a műszaki főiskolán hajóépítést hallgatott. Az első gyakorlati képzést egy triesti hajógyárban kapta. Négyéves tartózkodása során az USA-ban, kibővítette szakmai ismereteit a hajóépítésben. Hazájába visszatérve először vezető hajóépítő mérnökként kapott állást az újpesti hajógyárban, majd a Steyr-i anyagvizsgáló intézetben lett igazgató. Ezután ismét a messzeségbe vonzódott, ezúttal angliai és skóciai hajógyárakba. A császár visszahozatta Bécsbe, és Ausztria képviselőjeként a nemzetközi tanulmányi bizottságba nevezte ki Szibéria folyói hajózhatóságának vizsgálatára. Ezután M. folyószabályozásokat vezetett Boszniában és Hercegovinában. Egyidejűleg ezekre a folyókra alkalmas, fel nem boruló hajókat tervezett.
Már ifjúsága idején M. azon fáradozott, hogy olyan hajóformákat találjon, amelyek tengerállóbbak a használatosaknál és a vízzel szembeni ellenállásuk kisebb. Negyvenedik életéve óta foglalkozott elméleti és gyakorlati kísérletekkel. 1898-ban lemondott össze tisztségéről az állami szolgálatban és már csak ennek a gondolatnak szentelte magát. Ez volt a később róla elnevezett „Maier-hajóforma”.
Véleménye szerint a hajók orrát túl nehézkesre alakították: elűzték a vizet, ahelyett, hogy kettészelték volna. M. V-alakú bordákat alkalmazott U-alakúak helyett, ami által a számítások 15-18%-os ellenállás-csökkenést mutattak a szokványos konstrukciókhoz képest. 1905-ben ezt a formát szabadalmaztatta. Vállalkozásai a találmány megvalósítására kezdetben kudarcot vallottak. Végülis a Földhitelintézet támogatásával sikerült az érdeklődést felkeltenie az osztrák haditengerészetnél. Összehasonlító vizsgálatokra egy szokványos tengerészeti mellékhajót az új orral láttak el. Az 1917-ben végzett összehasonlító utak tökéletesen igazolták a várakozásokat. Két ilyen alakúra tervezett torpedónaszád kivitelezésére a Monarchia széthullása miatt már nem került sor.
Röviddel ezután M. a Duna Gőzhajózási Társaságnál fáradozott uszályok újjáépítésén, ismét sikertelenül, a bécsi hajóépítési kisérleti intézetnél végzett összehasonlító vizsgálatok ellenére. Csak 1926-ban, egy díj kiírása alkalmából a legjobb komphajóra Kiel és Korsör között terelte a figyelmet ismét magára terve 16%-kal kisebb ellenállásával.
A hamburgi „Blohm & Voss hajógyár elhatározta, hogy az éppen munkába adott „Europa” gyorsgőzöst Maier formájú orral látja el, ami 11%-os megtakarítást hozott. Ezt az örömteli hírt a fáradhatatlan kutató és feltaláló már nem érte meg. Egy nappal ennek a közlésnek a kézhezvétele előtt, 1926. december 15-én halt meg M. világítógáz-mérgezésben bécsi lakásán.
Az atyai szabadalom kiértékelésére két fia, Erich és Werner M. Németországban, Svájcban, Trieste-ben és New Yorkban saját vállalatokat alapítottak, amelyek sikeresen megállták a helyüket. A továbbfejlesztés az SV duzzadt hajóorrhoz vezetett.