WELS, Franz Xaver

Az elemi iskola után W. Grazban járt reáliskolába, és ott 1891-ben az ipariskolát mint üremmérnök fejezte be. A katonai szolgálat után 1892-tól 1897-ig rövidebb ideig Angliában tartózkodott. Érdeklődése a repülőgépek iránt 1901-ben a repülés úttörőjével, Wilhelm →Kress-szel hozta össze. W. ajánlkozott, hogy vezeti annak repülőgépeit, de Kress nem engedte át a motoros repülésnél a remélt „előlovas” szerepét.
1903-ban azonban →Kress ajánlására W. állást kapott Igo Etrichnél Trutnov-ban (Cseh Köztársaság). Irodalomkutatással volt megbízva, és ennek során végül F. Ahlborn, Hamburg, egy közleményében utalást talált a jávai repülő növényi magra, a „Zanonia Macrocarpa”-ra. Számos modell és tanulmány után 1904-ben elkészült egy siklórepülő hat méteres fesztávolsággal, amellyel az első siklórepülések sikerültek. További intenzív tanulmányok a 23465 sz. osztrák szabadalmi okirathoz vezettek: „Igo →Etrich és Franz W. Oberaltstadt-ban Trautenau mellett (Csehország) – repülőgép” bejelentve 1905. március 3-án. A szabadalmi rajz szerint ez csak szárnyból álló repülőgépként építette ezt W., két propellerrel és egy motorral. Először csak motor nélkül kipróbálva, a mintegy 15 m fesztávú siklórepülőgép instabilnak mutatkozott, mire egy kisebb motoros repülőgépet (Etrich I) próbáltak ki 1907 tavaszán. Miután ismét eredménytelenek voltak, a nagy siklórepülőt átépítették, és ezzel W.-nek sikerült 1907. október 2-án az első siklórepülés.
Amikor 1908-ban W. Párizsban a Wright testvérek geometriai kétfedelűjét látta sikerrel repülni, Etrichnek koncepcióváltoztatást javasolt, aki azonban kitartott az egyfedelű mellett, és még hozzá újabb munkatársakat vett fel, többek között Karl Illnert és Pavel Podgornikot. Erre W. végleg megvált →Etrichtől, aki az összegyúlt tapasztalatok alapján, új munkatársakkal a „Taube” (Galamb) sikeres egyfedelűt fejlesztette ki.
W. ezután mint önálló feltaláló dolgozott. 1905 és 1938 között összesen 33 találmányt szabadalmaztatott, anélkül azonban, hogy komolyabb kereskedelmi sikert tudott volna elkönyvelni. Még →Etrichnél konstruált egy motoros szánt csavarmeghajtással. Az első világháború alatt protetikával foglalkozott, és az 1920-as években meghajtásokkal sport- és közlekedési berendezések számára. 1834-ben W. kísérleti műhelyt rendezett be magának és egy „cikloidrepülőgép” kifejlesztésének szentelte magát. Ez egyfajta helikopter, vízszintes tengelyén rotorral. 1935-ben ezt a találmányt szabadalmaztatta, azonban nem tudta finanszírozni a prototípus megépítését. Utolsó, 33. szabadalma, haluszony-meghajtással. Ezután elszegényedetten és elfeledve halt meg.