GERSTNER, Franz Josef Ritter von

Egy hajós fiaként komotaui
(chomutovi) Jezsuita gimnázium után 1772-től 1777-ig a prágai Egyetemen Joseph
Steplingnél, Jan Tesáneknél és Vydránál otvostudományt, matematikát és
csillagászatot tanult. 1779-ben az Udvari kamara geodétája, de már 1781-ben a
bécsi Egyetemen, orvosi és matematikai tanulmányokra iratkozott. A bécsi
Egyetemi Csillagvizsgálóban ugyan ekkor gyakornoki munkája a csillagászati
ismeretei növelte. 1784-ben elnyerte a prágai Klementinum (Szt. Kelemen
Egyetem) csillagvizsgálójának adjunktusi tisztségét. Ebben a beosztásban
végzett munkáinak közleményei Európa-szerte felkeltették szakmai kollegáinak
érdeklődését. Foglalkozott az európai városok földrajzi hosszúság adatainak
helyesbítési számi tásával, és egy új módszert dolgozott ki a hosszúság
meghatározására a napfogyatkozások megfigyelése alapján. Ennek ellenére a
földrendezési bizottságnál vállalt főmérnöki állást.
Tanárának, Ján Tesáneknek halála után 1788-ban meghívták a prágai Egyetem
Felsőbb matematika professzorául. Ettől kezdve pedagógiai tevékenységét
mindenekelőtt a főiskolai képzés reformjára fordította. 1779-ben tagja lett a
bécsi Udvari Oktatási tanácsnak. Itt mindenekelőtt az ausztriai mérnök képzés
átalakításán fáradozott, egy műszaki főiskolává, a párizsi École Polytechnique
példájára. Mikor a bécsi központi intézet nem fogadta el gondolatait, egy
csehországi tartományi intézetet tervezett, és 1806. novemberében
megalapította a prága/prahai Polytechnikai Intézetet (Műszaki főiskolát).
Mint társ-alapító, a mechanika és hidrológia professzoraként tanított, és egy
negyed századon át megtartotta maradt ennek az állásnak igazgatója. 1804-től
az Egyetemen a matematikai-fizikai tanulmányok igazgatója is volt.
Előadásai 1831-34 között A mechanika kézikönyve cimen, három kötzetben
jelentek meg.
Korábbi munkáiból kiadta az Építőmechanikát (1789), a Súrlódás hatása a gépek
teljesítményér
(1790) és a Vízierő elméletét (1795). De foglalkozott az akkor időszerű
műszaki kérdésekkel.
1807-ben a tervezett, a Cseh-erdőt átszelő Moldva-Duna csatorna szakértőjeként
felvetette terjesztette a Budweis (České Budějovice) és Linz közti lóvasút
eszméjét, amelyet végül fia, Franz Anton G. valósított meg, 1825-ben.
1811-ben a csehországi Vízépítés igazgatója, egyúttal a Hídépítés és
szabályozásé is. 1821-ben megállapították a tuberkulózisát, ezért több
állásától visszalépett. 1822-ben az Egyetem felsőbb matematikai tanszékétől,
1828-ban a Vízépítési igazgatóságtól, 1831-ben a műszaki főiskola mechanikai
tanszékétől vált meg. 1832-ben nyugdíjazták, és még az év júliusában elhunyt