* 1836.3.30, Jilemnice, Cseh Köztársaság
† 1895.3.27, Bécs, Ausztria
P. 1852-től 1857-ig elvégezte a prágai politechnikai intézetet, utána pedig 1859-ig a bányászati akadémiát Přibramban, tehát alapos műszaki és bányászati képzést kapott.
Ezután az állami bányaigazgatóság (Nagybánya, Erdély = Baia Mare, Románia), megbízásából érclelőhelyeket kutatott fel az erdélyi hegyekben. 1863-tól 1865-ig, mint a cs. és k. Földtani Birodalmi Intézet munkatársa részt vett Magyarország geológiai feltérképezésében. A következő öt évet a kolozsvári (Cluj, Románia) bányaigazgatóságon töltötte, mielőtt kinevezték Magyarország főgeológusává selmecbányai (Banská Štiavnica, Szlovákia) székhellyel. Ebben a funkciójában P. több érclelőhelyet vizsgált meg a mai Szlovákia és Románia területén.
1875-ben a mezőgazdasági és bányászati minisztérium mint bányageológust Bécsbe szólította, és Felső-Ausztria, Tirol és Karintia érclelőhelyeinek, továbbá az idrijai szénmedencének a szakvéleményezésével foglalkoztatta. 1876-ban a minisztérium kiküldte a világkiállításra Philadelphiába. Az USA-ban való tartózkodást P. Nevada és Kalifornia központi bányaterületeinek tanulmányozására használta. 1879-ben P. tervét a lelőhely-geológia bevezetésére a leobeni és přibrami bányászati akadémiákon elfogadták. Még ugyanabban az évben megkezdte Přibramban docensként, 1882-től rendes tanárként ezt az új tantárgyat oktatni. Egészségi okoknál fogva 1889-ben emeritálnia kellett.
A következő éveket P. az érclelőhelyek összehasonlító tanulmányozására használta fel, többek között Oroszországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szardínián, Angliában, Norvégiában, Svédországban, Görögországban és további országokban. P.-t a lelőhely-geológia tudományos diszciplína megalapítójának tartják.
