* 1894.10.14, Laibach, Szlovénia
† 1970.5.9, Laibach, Szlovénia
L. már iskolásként is foglalkozott találmányokkal és érettségizőként jelentette be első szabadalmát. A Novo Mesto-i gimnáziumban 1914-ben letett érettségi után Prágában kezdte gépészmérnöki tanulmányait, azonban 1915-ben be kellett vonulnia és tanulmányait csak a háború után tudta Bécsben folytatni, ahol 1922-ben gépészmérnökké avatták.
1922-től 1927-ig főkonstruktőr volt a Warchalowski-Eissler bécsi gépgyárban, azután egy évig az állami vasúttársaságnál. Gőz-, villany- és Dieselmozdonyokat, valamint villamosokat tervezett és konstruált. A villanymozdonyok rugó-, meghajtó- és fékműveinek, és a belsőégésű motorok tömegeloszlásának megoldásaira szabadalmakat kapott.
Bécsből L. műszaki vezetőként Slavonski Brodba ment a vagon-, gép- és motorgyárba. 1930-ban Milan →Vidmar ismert elektrotechnikus elhívta a ljubljanaí egyetemre, ahol rendkívüli tanárként elektrotechnikát és a gépészet alapjait adta elő. Itt kezdeményezte 1933-ban hidrotechnikai, kalorikus és technológiai laboratórium a gépészeti kar épületének létesítését.
L. továbbra is aktív maradt mint feltaláló, mindenek előtt a fogaskerék-rendszerek területén, amelyekre szabadalmakat kapott. 11949-ben a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja lett, 1958/59-ben az elektrotechnikai és gépészeti kar dékánja volt Ljubljanaban, a következő évben pedig prodékán. Még idő előtti emeritálása után is tovább oktatott a műszaki főiskolán, 1965-ben azonban súlyosan megbetegedett.
