KEMPELEN, Farkas

K. Pozsonyban és Györben járt iskolába, és a bécsi egyetemen hallgatott filozófiát és jogot. Az egyik legkiválóbb tudós lett az akkori Habsburg birodalomban. K. a királyi magyar udvari kamarában, Pozsonyban kezdte szakmai pályáját, ahol az 760-as években titkári pozíciót töltött be, udvari kamaratanácsosi rangban. Ebben a tisztségében többek között a manufaktúrák és mezőgazdasági birtokok felügyeletével, a Bánát és Temesvár (Timişoara, Románia) gyarmatosításával és a sóbányák felügyeletével volt megbízva. Mint a bánáti intézménybizottság (Einrichtungskommission) vezetője 1770-ben részletes beszámolót nyújtott be a tartományi és bányaintézményekről. 1777-ben megbízták a nagyszombati (Trnava) egyetem Budára költöztetésével. K. 1786-tól 1798-ig udvari tanácsosként szolgált az egyesített magyar-erdélyi udvari kancellárián.
Legnagyobb sikereit K. a mechanika és az automata-építés terén érte el. Legismertebb szerkezetei közé tartozott egy szökőkút a schönbrunni császári kastélyban, vagy a bonyolult szivattyúrendszer a pozsonyi vár számára. Az 1780-as években tervezte a Nemzeti Színház épületét Budán, és szerkesztett egy írógépet vakok számára való billentyűzetteln.
Híres 1869-ben lett sakk-automatájával. Ez egy életnagyságú törököt ábrázoló baba volt, amely egy sakktáblával ellátott asztal mögött ült. Az asztalban költséges kerékrendszer volt elhelyezve, amelyet K. be is mutatott. Ez komplex mechanika látszatát keltette, amelynek rendszere csodálatot váltott ki. Az igaz, hogy K. a szerkezet belsejében egy embert rejtett el. Ezzel az „automatával” Európa több nagyvárosában tett körútat. Az 1790-es évek kezdetén II. Frigyes porosz király megvette a sakk-automatát. A sakk-automata végül is egy philadelphiai (USA) múzeumba került, ahol 1854-ben elégett.
Ugyancsak 1769-től dolgozott K. több mint 22 évig egy „beszélőgépen”. Csak harmadik, 1791-ben elkészült modellje felelt meg követelményeinek az emberi beszéd mechanikai utánzását illetően egy fujtató és egy fából készült rezgőtér segítségével a hangképzéshez szükséges gégefővel, hangréssel (glottisz) és nyelvvel. K. „beszélőgépe” 1906-ig a „Cs. és k. Bécsi Zenekonzervatóriumban” volt, amely az újonnan alapított müncheni Deutsches Museum-nak engedte át.