KWIATKOWSKI, Eugeniusz Felicjan

K. 1907-től 1910-ig a Lemberg/Lwów-i műszaki főiskola vegyészkarán folytatta tanulmányait. Képzését 1912-ig tovább folytatta a München-i műszaki főiskola vegyészkarán.
Tudományos vizsgálatait a szintetikus színezékekre vonatkozóan G. Schultz műhelyében végezte. Kísérleteit ezen a területen a Łodz-i Gázművek laboratóriumában végezte, és a legközelebbi városi gázműveknél Lembergben.
1913-1916-ig Lublinban volt a városi gázművek vezetője. Közleménye után, amelyben hazai nyersanyagok használatára hívja fel a figyelmet a vegyiparban, a varsói műszaki főiskola vegyészkara 1921-ben meghívta docensnek. Ignacy Mościcki, akkor az azovegyületek állami gyárának főigazgatója Chorzówban, később a Lengyel Köztársaság elnöke, K.-1923-ban a gyár igazgatójává nevezte ki.
1926-tól 1930-ig K. ipari és kereskedelmi miniszterként tagja volt a kormánynak.
Támogatta a kikötő kiépítését Gdyniában. Vezetése alatt lett ez a város a Balti tenger legnagyobb és Európa egyik legnagyobb átrakodó kikötőjévé. 1930-ban K. lemondott hivataláról és elfoglalta az azoszínezékek állami gyárának igazgatói állását Mościcében (ma Tarnów, Krakkó mellett). Ez a gyár, mely egyike a legfontosabb iparalapításoknak a két háború közötti Lengyelországban, a gazdasági válság miatt csődközelben volt. K. megmentette a gyárat, megfelelő ár-hitel-politika bevezetésével. 1933-ban az azoszínezékek egyesült gyárának lett főigazgatója Chorzówban és Mościcében, és így hozzájárult a lengyel kémiai nagyipar kiépítéséhez. 1935-től 1839-ig K. miniszterhelyettes volt gazdasági ügyekben, és a pénzügyminiszter rendelkezésére állt.
Egyik nagy sikere volt, a gdyniai kikötő kiépítése mellett, a központi ipatkerület megépítése az 1936-ban elfogadott négyéves beruházási terv keretében. Az ő kezdeményezésére jött létre számos fegyverkezési, energia- és gépipari üzem. A második világháború alatt K. Romániában volt internálva. Az akkor létrejött kézirat „A világ gazdaságtorténetének vázlata” 1947-ben Varsóban megjelent könyvalakban.
1945-ben K. visszatért hazájába és átvette egy kormánybiztos hivatalát a tengerpart ügyeiben, ami hozzájárult az elpusztult kikötők gyors újjáépítéséhez Gdanskban, Gdyniában éa Szcseczinben. Azonban politikai okoknál fogva már 1948-ban elbocsátották. Ezután K. ismég tudományos munkáira összpontosított.
1934-ben K. tagja lett a Műszaki Tudományok Akadémiájának Varsóban, és 1974-ben a Gdansk-i Egyetem a gazdaságtudományok díszdoktorává avatta.