BROSZMANN, Eugen
* 1844.8.5, Krompachy, Szlovákia
† 1925.5.20, Selmecbánya ( Banska Stiavnica, Szlovákia, Slovák Köztársaság
Bányamérnök
A gimnázium elvégzése után B. gyakornokként kezdte gyakorlati képzését a korompai Pohornád vas- és hengerművekben, utána azonban diák lett a selmecbányai bánya- és erdőmérnöki akadémián. 1867-ben állást kapott gyakornokként a kamaragrófi bányaigazgatóságon és a hegybányai (Štiavnické bane, Szlovákia) szellőző aknára osztották be. B. 1874-ben gépészeti felügyelő lett a selmecbányai állami bányaigazgatóságon, 1895-ben bányatanácsosi címet kapott és 1907-ben nyugdíjba ment.
Negyvenéves munkássága során a selmecbányai bányákban számos bányászati és kohászati telepet tervezett és számított, és felügyelte üzemüket. B. terveket dolgozott ki a vízenergia gazdasági felhasználására, a gépészeti berendezések tökéletesítésére, és foglalkozott a kluknói (Kluknava, Szlovákia) Štefan kohászati művek elektromos gépeivel. A bányászati akadémia professzorával, E. Hermannal együttműködésben elméletileg vizsgálta a vízoszlop üzemű gépek múködését. B.-nek nagy szerepe volt a II. József császár altáró táróhajtásának elkészítésében. Gustáv →Richterrel, Kachelmannal és Péchával együttműködésben fúrógépeket és hozzájuk való állványokat szerkesztett.
B. eredeti fejlesztése a pneumatikus túlnyomásos levegő kettős elosztásával működő ütvefúrógép megszerkesztése. Ez a gép jobbnak bizonyult a konkurenciáénál. A fúrógépe elsősorban kemény kőzetek esetében alkalmazták, és használták az altáró vágathajtásánál is. A budapesti 1885-ös országos tárlat (1885) és a millenniumi kiállítás (1896) bírái gépéért éremmel tüntették ki B.-t.
