MACH, Ernst

M., Johann M. tanár és földbirtokos, és felesége, Josephine fiaként született Chrlicében, és a szomszédos Turanyban keresztelték meg. A család azonban hamarosan átköltözött Untersiebenbrunnba (Alsó-Ausztria), ahol M. felnövekedett. Először apja oktatta. 1847/48-ban a bencés gimnáziumba Seitenstettenben. A fiú sem a jámbor mondások iránt, sem a régi nyelvek iránt nem érdeklődött, és tanárai tehetségtelennek tartották, amiért azután apja ismét maga tanította. Több mint két évig inaskodott egy asztalosmesternél, hogy esetleg Amerikába tudjon kivándorolni. Tisztelete a kétkezi munka iránt és szolidaritása az osztrák szociáldemokráciával valószínűleg ebből a tapasztalatból, de különböző, iskolaideje alatt végzett mezei munkákból is táplálkozhatott. A gimnázium hatodik osztályát a piaristák által vezetett gimnáziumban, Kremsier/Kroměřižben végezte, ahol érettségizett is. A vallást azonban már ifjúkora óta tagadta. 1854-ben M. beiratkozott a bécsi egyetem fizika, filozófia és matematika szakára iratkozott be, Andreas von Ettingshausennél, Josef Grailichnál és Josef →Petzvalnál tanult, disszertációját az „Elektromos kisülés és indukció” témában készítette, és 1860-jában bölcsészdoktori oklevelet nyert. Már egy évvel később habilitált fizikából a bécsi egyetemen. 1861-ben akusztikusan igazolta a Doppler-hatást.
1864-ben meghívták a matematika rendes tanárává a grazi egyetemre. 1866-ban kinevezték a fizika professzorává. Grazban feleségül vette Luise Marussigot, akitől négy fia és egy leánya született. Még ugyanabban az évben M. Prágába ment, mint a kísérleti fizika professzora. 1879/80-ban a prágai egyetem rektora volt, miután 1872/73-ban már a bölcsészkar dékáni tisztségét is betöltötte. Sikertelenül lépett fel az egyetem felosztása elle tisztségéről. Prága n egy német és egy cseh részre, és egy második, cseh egyetem létesítése ellen. 1883-ban M-et másodszor is rektorrá választották, ő azonban már egy fél év múlva lemondott erről a i ideje alatt jelentek meg legfontosabb monográfiái, amelyek majdnem mindegyike több kiadásban és utánnyomásban rendelkezésre állnak.
M. neve sokak számára a repülő lövedékeken fellépő jelenségek vizsgálatával (1978-1889) kapcsolatos fogalom. A tárgy sebessége és a hangsebesség viszonyát „Mach-számnak nevezik. A repülésben a „Mach-szám” a nagy sebességgel repülő tárgyak sebességi adatainak egysége lett. 1886-ban készítette M. az első fényképészeti pillanatfelvételeket a szuperszonikus lövedékekről az ezeket a levegőben körülvevő kompressziós kúppal együtt. M.-t Einstein relativitás-elmélete előkészítőjének is tekintik.
1867-ban Bécsben az Akadémia matematikai-természettudományi osztálya levelező, 1880-ban valóságos tagjává és 1897-ben titkárává választották Bécsben. Végül M. az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosának egyetemén lett professzor. Bécsben külön az ő számára létesítették a „Filozófia, különösen az induktív tudományok története és elmélete” tanszéket. Kutatási érdeklődésének változása, amely M.-et egyre inkább az ismeretelméleti, filozófiai és tudománytörténeti-elméleti kérdések felé vezette, immár kifelé is megmutatkozott. 1897-ben udvari tanácsosi címet kapott. 1898-ban agyvérzése érte, amely ugyan szellemi frissességének nem ártott, de féloldali bénulása miatt tanítási kötelezettségei gyakorlásában akadályozta. 1901-ben önként lemondott professzori állásáról. 1904-től fiával együtt optikai kísérleteket végzett. 1905-ben jelent meg „Erkenntnis und Irrtum” (Megismerés és tévedés) című munkája, a kutatás pszichológiájáról és és logikájáról. 1913-ban átköltözött legidősebb fiához Haar-Vaterstettenbe, München mellé, ahol 1916-ban meghalt.