* 1894.6.18, Gaya, Cseh Köztársaság
† 1975.6.1, Neustift am Walde, Ausztria
Gépészmérnök,feltaláló (hajómeghajtás))
S. a gyerekkorát Gmundenben és Linzben töltötte, ahol érettségizett is. A hadiszolgálat után a bécsi műszaki főiskolán hallgatott gépészetet és elektrotechnikát. Mellesleg vitorlázórepüléssel is foglalkozott, tanulmányozta a szárnyprofilokat és közben érdeklődése a folyadékokban történő haladás irányába tolódott el. Különösen cikloid pályákkal foglalkozott. Ezeket a felismeréseket és kutatási eredményeket késöbb a „Cikloid hajtólapátok, kinematika, áramlási és erőviszonyok, és általános összefüggések” című dolgozatában adta közre (1932).
Az S. által kifejlesztett hajómeghajtás egyesíti a meghajtást és a kormányzást. A hajócsavar egy, a hajófenéken forgó tárcsából áll, amelyből 3-6 hajtólapát áll ki. Minden lapát a tárcsa középpontja körüli forgása alatt úgy mozog, hogy egy rá merőleges sugár mindig ugyanazon a ponton megy keresztül. Ennek a vezérlőpontnak a fekvése mérvadó a tolóerő iránya és nagysága szempontjából, a fordulatszám eközben állandó marad. S. a találmányára 1926. december 15-én a 105723. sz. osztrák szabadalmat nyerte, a bejelentés 1925. december 7-én történt. A J. M. Voith céggel (St. Pölten-Heidenheim, Württemberg) a továbbiakban sikerült az ötlet műszaki megvalósítása. Az első kísérleti 60 LE-s hajócsavar 1928-ra készült el és a cég „Torqueo” nevű hajójába lett beépítve. 1930-ban két propellert építettek az „Uhu” dunai vontatóhajóba, és 1933-ban az első nyílttengeri hajó, a „Makrele” expedíciós hajó kapta meg az új meghajtást.
Ma a „Voith-S-Propellereket” ott alkalmazzák, ahol a hajónak vagy az úszó berendezésnek igen pontos manővereket kell végrehajtania, így pl. a folyami hajózásban a személyszállító hajókon (Ausztriában pl. a „Theodor Körner” utasszállító hajón), továbbá számos kikötői vontatóknál, úszódaruknál stb.
