WEYR, Emil

W., mint öccse. Eduard →W. apjuknál, František W.-nél tanult matematikát és fizikát a magasabb német reáliskolában Prágában. Ezután a prágai politechnikai intézetbe járt, ahol 1865-től 1868-ig mindenek előtt a Chemnitzből jött Wilhelm Fiedler geometriaí-előadásait látogatta. Közvetlenül tanulmányai lezárása után W. tanársegédi állást kapott a matematika tanszéken Heinrich Durège-nél, aki a geometria iránti lelkesedését csak növelte.
Akkor publikálta W. első munkáit,amelyekben a mágneses felületek elméletével és az elektromos áramok mágneses hatásával foglalkoztak, és amelyek az akkor a prágai egyetemen tanító Ernst →Machnál nagy érdeklődésre találtak. 1869-ben W. Lipcsében doktorált, 1870-ben magántanár lett, és a prágai egyetemen a projektív geometriáról tartott elóadásokkal kezdett. Szándékát, miszerint ösztöndíjjal Párizsba menne Michel Chasles, Charles Hermite, Bonnet, Joseph Louis François Bertrand és J. A. Serret matematikusokhoz, a porosz-osztrák háború kitörése meghiúsította. Ehelyett W. 1870 decemberében Milanóba ment, ahol Luigi Cremona előadásait hallgatta, akivel, éppen úgy, mint Felix Casoratival, sok évig tartó barátság kötötte később össze. 1871-ben tanulmányútját folytatta Padovába, Bolognába, Pisába, Romába és Nápolyba, és a legtöbb, akkor jelentős olasz matematikussal kapcsolatot létesített.
1871 nájusában tért vissza Prágába, és mert F. J. Studnička a műszaki főiskoláról átment a prágai egyetem matematikai tanszékére, a főiskola W.-t 1872-ben kinevezte a matematika rendkívüli tanárává. Az 1870-1872-es években W. tizenkét munkát publikált, Cremona két munkáját lefordította és elkezdte, Eduard öccsével együtt a projektív geometria első cseh tankönyvét kiadni: „Zakladové vyšší geometrie” (A magasabb geometria kezdeti alapjai) (1870-1878). Társ-alapítója volt az „Archív mathematiky és fyziky” folyóiratnak, és vezető szerkesztőként azon fáradozott, hogy annak nemzetközi, többnyelvű formátumot adjon. Párizsból való távozásával azonban a folyóirat két évfolyam után megszűnt.
1875-ben a bécsi egyetem W.-nek rendes tanári állást ajánlott a matematikára azzal a feltétellel, hogy Bécsben elsősorban a geometriával kell foglalkoznia. A közel 20 évig tartó bécsi oktatói tevékenység alatt W. korának legjelentősebb matematikusai közé számított. Gustav Escherich-hel együtt sikerült megalapítania Bécsben 1890-ben Ausztria első matematikai folyóiratát: „Monatshefte für Mathematik und Physik” (A matematika és fizika havi füzetei).
W., 27 évig tartó, viszonylag rövid tudományos pályája alatt több mint 150 tudományos munkát közölt, főleg a geometria területéről. A síkok, valamint a harmad- és negyedfokú térgörbék szisztematikus vizsgálatának eredménye volt az „Adalékok a görbék tanához” (1880).