ŠKODA, Emil

A jómódú családból származó Š. a plzeňi és Eger/chebi reáliskola után két évig tanult a prágai műszaki főiskolán, azután Stuttgartban. 1859-ben önkénesként részt vett a háborúban Olaszországban, és ennek folyományaképpen gyomorbajt szerzett, amely egész életében megterhelte. Tanulmányait végül is a karlsruhe-i műszaki főiskolán fejezte be.
Első mérnöki tapasztalatait Š. Chemnitzben szerezte, a Richard Hartmann által alapított szerszámgép-gyárban, azután Magdeburgban, a Gruson-Művekben, valamint Brémában, a Wesser gépgyárban. Plzeňbe visszatérve, főmérnökként dolgozott Ernst von Wallenstein gróf gépgyárában. 1869-ben Wallenstein eladta a gyárat főmérnökének. A termelési program magában foglalt gőzgépeket, kazánokat és szivattyúkat, gépeket cukorgyárak, sörgyárak, papírgyárak és téglagyárak számára. A vállalat Š. vezetése alatt expandált, meghódította az orosz piacot, és 1876-ban Š. fiókot nyitott Kievben. Akkor a gépgyár 150 munkást foglalkoztatott.
Az 1870-es évektől – eltekintve konjunktúra okozta visszaesésektől – egymást követték a bővítések: 1871-ben egy új öntöde üzembe helyezése, 1872-en a szerelőműhely felszerelése új futódarukkal és a gépgyár felszerelése új szerszámgépekkel, 1882-ben egy modell-öntöde és egy kovácsműhely megnyitása, 1885-ben egy acélmű üzembeállítása. Egy évvel később Š. saját pályaudvart épített „Pilsen-ŠkodaMűvei” (Pilsen-Škodaművek) néven, és egy gyárat a Bécs-Eger/Cheb állami vasút részére.
Az 1880-as évekre esik a beszállás a fegyverkezési iparba a páncélkocsigyártással. 1888-ban szállította Š. az első ágyútalpakat (lafetta), 1890-ben pedig felvette az ágyúgyártást a következő kaliberekkel: 47 mm, 70 mm, 120 mm és 150 mm. Akkor vállalataiban 3000 munkás dolgozott és a Škoda-művek a Monarchia legnagyobb hadiipari gyárának számítottak.
1897-ben egy új acélművet helyeztek üzembe öntvény- és Siemens-Martinacél számára, valamint új kikészítő- és modellműhelyeket. A Škoda-művek ezután abban a helyzetben voltak, hogy ágyúkon kívül hajópáncélokat és páncéltornyokat, acélöntvényeket és kovácsolt darabokat, mint pl. tengelytartókat és kormánykereteket (kulisszákat) szállítsanak.
1899-ben a cég részvénytársasággá alakult „ŠkodaMűvei a.s. in Pilsen” (Škoda-művek Rt Pilsenben). Š. mint az igazgatótanács elnöke és a művek igazgatója továbbra is nagy befolyással bírt a vállalatra. Mintegy 1900 alkalmazott, 4.000 munkás és 200 tisztviselő dolgozott a cégnél. A Škoda-művek termékeit, többek között hadihajók felszerelését, cukorgyári vagy sörgyári berendezéseket, gőz- és gázgépeket, darukat, hidraulikus préseket, bányagépeket és fagyasztó-berendezéseket az egész világra szállítottak. Így pl Š. szállította a tubinákat az elektromos művek számára a Niagara vízesésnél.
Az alapító hirtelen halála egy Bad Gastein-i kúráról visszafelé jövet, egy időre megszakította a dinamikus fejlődést.
Mint nemzedékének minden patriarchálisan gondolkodó vállalkozója, Š. szociálisan is elkötelezte magát: 1871-ben munkás-betegsegélyző pénztárat létesített, és 1893-ban nyugdíjegyletet tisztviselők számára. Vállalkozói karrierje csúcspontján a császár 1899-ben kinevezte a felsőház életfogytiglani tagjává. 11925-ben a Škoda-művek átvette a Laurin & →Klement autógyárat Mlada Boleslavban. A VW konszern keretében a hagyományokban gazdag vállalkozás a jelen időkig tart.