BUCHAR, Emil

A Nova Paka-i Reálgimnáziumban letett érettségi vizsgái után a prágai Károly
Egyetem Természettudományi karán, 1921-26. közt csillagászatot hallgatott.
Természettudományi doktorátusát 1927-ben a „L’orbite de la planéte 1055” (Az
1055. sz. kisbolygó pályája) c.
disszertációjával szerezte. Tanulmányai alatt a Károly Egyetem Csillagászati
intézetének asszisztenseként dolgozott, ezt követően 1929-ig az algeriai
Bouzerath Csillagvizsgáló
asztrogáfiai- és meridián-osztályánál dolgozott.
Prágába visszatérve a következő 17 évben a Katonai-Földrajzi Intézet
Csillagászati osztályán, később a prágai Felmérési Hivatalában dolgozott.
Miután a Függővonal elhajlás és a geoid Csehszlovákiában” tárgyból
habilitálták, 1946-ban meghívták a prágai Cseh Egyetem Csillagászati és
Geofizikai alapkutatás professzorává. A Cseh Egyetem Csillagászati
Obszervatóriumának megalapításával ide helyezték, és berendezte a pólus-
igadozás és föld rotáció változásának csehszlovákiai nemzetközi állomását.
Munkásságának súlypontja az égimechanikai, asztrometriai és csillagászati
geodéziai tevékenységre esik. Számos kisbolygó és üstökös helyzetét mérte meg,
sok hold- és napfogyatkozás fedésének mértékét észlelte, és üstökösök
fényességét határozta meg. A csehszlovákiai geodéziai hálózat nagyszámú
háromszögelési pontjának azimutját állapította meg, csillagászati különféle
csillagászati mérésekkel. A cirkumzenitális módszer személyi hibáinak
közvetlen mérésére egy segédberendezést dolgozott ki, amelyet éveken keresztül
eredményesen alkalmaztak az állami felmérés csillagászati-geodéziai
hálózatában. Utóbb egy prizmás regisztráló mikrométert tervezett, amely a
személyi hibákat a mérés során automatikusan kiküszöböli. Az általa
megvalósított nagy cirkumzenitális műszert a Nemzetközi Geofizikai Év idején
is használták.
Kiemelkedő az hozzájárulása az égimechanikához a Szputyik I. és II.
indításától kezdve. Elsőként ismertette a Föld pólus lapultságának levezetését
a mesterséges holdak csomópontjainak és földközel-pontjának mozgásából. Ezzel
a műhold-asztrodinamika nemzetközi közösségének elismert tagja lett. tagja
volt a Kozmikus Kutatások Nemzetközi Bizottságának (Párizs), a Nemzetközi
Csillagászati Akadémiának, és a Műholdak Tudományos Alkalmazása a Geodéziában
nemzetközi bizottságának, a Nemzetközi Csillagászati Unió 6. sz. Bizottságának
elnök (Csillagászati táviratok kommissziója), a nemzetközi „Icarus” c.
folyóiratnak szerkesztőbizottsági tagja. Hetvennél több tudományos munka
szerzője. Az 1952-ben alapított Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező
tagjává választott.