WEYR, Eduard

A matematikával W., bátyjához, Emil →W.-hez hasonlóan Prágában, a magasabb német reáliskolában került kapcsolatba, ahol apja, František W, (*1820) tanított. Bár ezt az iskolát egészségi okoknál fogva nem tudta befejezni, már tizenöt évesen, rendkívüli hallgatóként részt vett a prágai politechnikai intézet matematika előadásain. 1868-ban a bécsi Tudományos Akadémiának két értekezést küldött az „Ülés-beszámolók”-ban való közzétételre, amelyek közül a Girard Desargues tételének kibővitésére vonatkozót leközölték.
1868/69-ben végül rendes tanulmányokat kezdett a prágai cseh főiskolán. Tanulmányai alatt újabb munkái jelentek meg a bécsi Akadémia Sitzungberichte-iben, a Crelle’s Journalban (Crelle folyőirata) és a „Zeitschrift für Mathematik und Physik” (Matematikai és fizikai folyóirat) című lapokban. Amikor 1871-ben megjelent a „Mitteilungen der Vereinigung Tschechischer Mathematiker” („Cseh matematikusok egyesületének közleményei”) című folyóirat, ez tartalmazta W. cikkét a sík projektív képződményeiről. Ugyanabban az évben közölte Emil bátyjával együtt a „Živa” című folyóiratban a projektív geometria első cseh tankönyvének első részét:„Základové vyšší geometrie” A magasabb geometria kezdeti alapjai).
A katonai szolgálat után egy ösztöndíj lehetővé tette számára, hogy tapasztalatokat szerezzen külföldön. Az Alfred Clebsch matematikusnál töltött idő Göttingában ugyan tragikusan végződott, mivel ez három hét után (1872. november 7-én) diftériában meghalt. Itt ismerte meg Felix Kleint is, azonban ennek meghívását Erlangenbe nem fogadta el, helyette benyújtotta 1873-ban disszertációját az algebrai térgörbékről. A további tartózkodást J. A. Serretnél és Charles Hermite-nél töltötte tanulmányokkal az elliptikus függvényekről. Hermite-tel hosszabb időn át maradt tudományos kapcsolatban és közös munkákat is közöltek.
Prágába visszatérve, habilitált a cseh műszaki főiskolán és visszautasított egy felajánlott professzori állást az új egyetemen, Zágrábban (Zagreb). Bátyja, Emil →W. Bécsbe távozása után a prágai műszaki főiskola meghívta 1876-ban rendkívüli és 1881-ben rendes tanárnak. 1876-ban W. a prágai egyetemen is habilitált. Egyetemi tanári kinevezés-ajánlatokat Innsbruckba és Czernowitz/Tschernowzyba éppen úgy visszautasított, mint 1890-ben egy ajánlatot, hogy Bécsbe menjen. A docentúrát a prágai egyetemen átengedte Ludwig Kraus tehetséges matematikusnak. 1885/86-ban W. Berlinbe utazott, hogy Karl Weierstrass és Leopold Kronecker előadásait hallgassa. Mikor végre 1903 október 1-jén kinevezték volna a prágai egyetemre, agyvérzés után meghalt 1903-ban, a nyári szünetben.
1875-től kezdve W. a Cseh Matematikusok Egyesülete állandó titkáraként működött, és 1882 óta a „Časopis pro pěstovani mathematiky is fysiky” (Folyóirat a matematika és fizika ápolására) szerkesztője volt. Eduard Weyr matematikai munkái a geometriára és az algebrára, valamint a matematikai analízisre összpontosítottak. A projektív geometria alapjairól szóló tankönyvre a „Živa” folyóiratban 1871-ben megjelent dolgozatok után 1898-ban még egyszer visszatért (Az alapok első osztályának projektív geometriája). Fő érdeklődési területe azonban a görbe- és felület-elmélet volt, amelyről 1891-ben „A felület-elméletről’ szóló munkáját publikálta. Algebrai munkái egyre jobban a lineáris algebra problematikájára összpontosítottak. Érdeklődés további súlypontja lett a mátrix-elmélet, amely csak Athur Cayley munkája után keletkezett, 1858-ban. Eredményeit W. „ A bilineáris formák elméletéről” című munkájában (1889) foglalta össze. Röviddel halála előtt jelent meg tankönyve: „A differenciálszámítás” (1902), amely vitát váltott ki W. és J. V. Pexider közötté