BÁNKI, Donát

Egy kis falu körorvosának fiaként B. Budapesten járt reálgimnáziumba. Ezután a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, ahol tanulmányait 1881-ban fejezte be. A következő évben szerkesztő mérnökként a →Ganz és Tsa cég szolgálatába lépett. Itt néhány sikeres találmányt hozott létre, ami után 1899-ben kinevezték a Budapesti Műszaki Egyetem III. Gépészmérnöki Tanszékére tanárnak. Ezen a tanszéken feladatkörébe tartoztak a víz- és gőzturbinák is.
A →Ganz és Tsa cégnél B. szorosan együttműködött a Műszaki Egyetem gépműhelyének vezetőjével, →Csonka Jánossal. Ebből a közös munkából több szabadalom született.
Az együttműködés kiemelkedő eredménye a B.-Csonka-féle négyütemű motor, amelyet a →Ganz sorozatban állított elő. Automata gyújtása a gyújtógyertyák bevezetéséig a legjobb gyújtást eredményezte az Otto-motoroknál. Az 1893. február 11-én benyújtott szabadalom (Újítások petróleummotorokon) már a porlasztót is tartalmazta, amelyet karburátornak neveztek. A Műegyetem gépműhelyében készült gázkalapácsuk is, amely kovácsmunkák meghajtó-gépeként volt alkalmazható. Nagynyomású robbanómotorját B. egymaga szabadalmaztatta 1898-ban. Ebben a robbanóelegyet a hengerbe fecskendezett vízzel hűtötték, ami által a motor teljesítményét maximumra lehetett növelni.
Az Egyetemen B. behatóan foglalkozott a folyadékok mechanikájának kérdéseivel, és elméleti meggondolások alapján nagy gyakorlati jelentőségű szabadalmakat nyert. Ezek közül különösen figyelemre méltó az 1917-ben alkotott vízturbina, amely megoldást jelentett a kis vagy közepes esésű vízfolyások energiájának hasznosítására, a régebben használatos, kis hatásfokú és primitív konstrukciójú vízikerekek helyett. A kétszeres átöntésű szabadsugár-turbina a Tudományos Akadémia nagydíját csak1926-ban, B. halála után kapta meg. Ez a találmány új utakat nyitott a kisteljesítményű vízierőművek fejlesztésében. A vízerőművek optimalizálása továbbra is foglalkoztatta B.-t: 1918-ban átfogó tervet dolgozott ki a Duna vízerejének hasznosítására a vaskapunál.
Elméleti munkáiban B. a hidraulika és az áramlástan problémáival foglalkozott, elsősorban a nem-egyenesvonalú áramlások esetében. B. 1912-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.