SIAKEĽ, Daniel

Tizenöt-évesen 1901-ben S. elhagyta szűkebb hazáját és a Ganz gépgyárba ment Budapestre tanoncnak. Érdeklődése a kinematográfia iránt a Mezőlaborban (Medzilaborce, Szlovákia) Ungerleider Móric által alapított „Projectograph” filmgyárba vezette. Itt országos ismertségre tett szert kis mozik számára készített vetítőkészülékek kifejlesztésével és előállításával. Ezzel összefüggésben széleskörű tudásra tett szert Charles Pathé, G. Laumont, Oskar Messter és Thomas Alva Edison vetítőgépeiről.
1905-ben a tizenkilenc-éves Hamburgon át Amerikába vándorolt ki. Chicagoban a „Selig Polyscope Corporation” cégnél, amely vetítőkészülékeket gyártott, állást kapott. Itt szerkesztette S. a világviszonylatban első előhívó automatát mozifilmek számára, amelyet azután Franciaországban, Dániában és Németországban is gyártottak. A „Rothacker-Film” cég alkalmazottjaként kidolgozott egy jobb filkamerát külső felvételek számára, amelyek egy negyedszázadig a nemzetközi színvonalat jelentették.
Az első világháború alatt S. könnyű, összerakható vetítőkészüléket épített iskolák számára, amelyet köfferben lehetett szállítani. Ehhez a kamerához készült azután a 35 mm-es film hosszanti kettévágásával az első keskenyfilm, majd a 16 mm-es film. Az első kamerákat ehhez a filmhez a „G. Estman KODAK” cég gyártotta 1923-ban. S. a 16 mm-es film számára egy vetítőkészüléket is szerkesztett, hang-adapterrel. A hangot a film szélére vitték fel gravírozó tűvel. Az első prototípus akkor készült, mielőtt még a 35 mm-es filmmel hangosfilm kísérleteket végeztek volna. S. a kameráját trükk-felvételekre is alkalmassá tette, amilyenek 1925-ben „Az elveszett világ” című filmben láthatók voltak. Egyre ismét megvették a nagy filmvállalatok az ő prototípusait, amelyeket továbbfejlesztettek.
1920-ban S. társalapítója lett a „Tatra-Film Corporation” cégnek Chicagoban, amely Szlovákiában a „Jánošik” című első némafilmet forgatta. A filmnek egyidejűleg volt ősbemutatója Csehszlovákiában és az USA-ban.