GÁBOR, Dénes

G. fizika iránti érdeklődése már budapesti gimnazistaként megmutatkozott. Tanulmányait 1918-ban kezdte meg a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Mivel akkor ott még nem volt villamosmérnök képzés, 1920-ban Berlinbe költözött és a Charlottenburgi Műszaki Főiskolára járt, ahol 1924-ben villamosmérnöki oklevelet szerzett. Szakmai pályafutását egy távvezeték kutatóintézetben kezdte. Nagyfeszültségű távvezetékek tervezésével és az azokon fellépő átütési jelenségekkel foglalkozott. Később figyelmét az elektronoptika felé fordította és 1927-ben – már a Siemens és Halske szolgálatában – a katódsugárcsövekről írta disszertációját.
Az 1930-as évek elejétől elméletet dolgozott ki a plazmajelenségekről. A plazmákról, azaz az erősen ionizált, villamosan csaknem teljesen semleges gázokról írt tanulmánya vezette arra a gondolatra, hogy a felfedezett hatásokat a gyakorlatban hasznosítsa és plazmalámpát szerkesszen. Az előzetes munkákra a budapesti Tungsram Művek vezetőivel történt megállapodás alapján 1934/35-ben, Budincsevits Andor közreműködésével a gyár kutatólaboratóriumában került sor. Az eredményes laboratóriumi kísérletek ellenére Magyarországon nem kezdődött el a gyártás: az Egyesült Izzólámpagyár elutasította a szabadalom megvásárlását.
1937-ben G. áttelepült Angliába és a következő 14 évben a Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott. Ebben az időben kezdett a híradástechnika információelméleti kérdéseivel foglalkozni. Kombinációs képessége vezette arra a gondolatra, hogy két látszólag teljesen különböző témakört, nevezetesen az elektronmikroszkóp tökéletesítése céljából folytatott elektronsugár-tanulmányait és az információelmélet területén szerzett tapasztalatait összekapcsolja. Az elektronoptikai leképzés tudományos tanulmányozása vezette el a holográfia feltalálásához. Az optikai holográfia elméletét G. 1946 és 1951 között dolgozta ki.
A holográfia elterjesztése megkövetelte az úgynevezett koherens fényforrás kifejlesztését. A kérdést 1962-ben a lézer felfedezése oldotta meg. A lézertechnika egyesítése a holográfiával lehetővé tette lézerhologrammok készítését. G. ezekben a munkákban is részt vett. Hozzájárult ahhoz, hogy új perspektívák nyíltak a szövegtárolás, a betű és forma felismerés területén.
G. már ezen munkák idején előadásokat tartott a londoni Imperial College-ben, 1959-től mint az alkalmazott elektronika professzora. Nyugdíjba vonulása után is tovább folytatta kísérleteit és kapcsolatát tanácsadóként haláláig fenntartotta az Imperial College-dzsel. Életében számos kitüntetést és megtisztelő címet kapott, többek között a Royal Society tagja lett. 1971-ben tudományos tevékenységéért, különösen a holográfia feltalálásáért megkapta a fizikai Nobel-díjat. Utolsó éveiben a Római Klub keretében egyre inkább az emberiség általános kérdéseivel és problémáival foglalkozott.