AUER VON WELSBACH, Carl Freiherr

A gázizzófény, a villamos izzólámpa, a tűzköves öngyújtó megalkotásában végzett munkájával és több elem felfedezésével A. Ausztria 19. század végi és 20. század eleji legjelentősebb tudósai közé tartozik.
Édesapja, Alois A. (1813-1869) 1841-től a bécsi Udvari és Államnyomda igazgatója volt. Igazgatóként kifejlesztett többek között egy gyorssajtót és egy réznyomó nyomdagépet. Szolgálataiért Alois Auert 1860-ban „von Welsbach” előnévvel lovagi rangra emelték. Fia, Carl a. 1878-tól Bécsben Adolf Liebennél és Heidelbergben Robert Bunsennél kémiai tanulmányokat folytatott. Bunsennél megismerte a színképelemzést és a „ritka földek” nehezen megkülönböztethető elem-csoportját. Bécsbe visszatérve sikerült neki a (*korábban egyetlen elemnek tartott) didimet két elemre, praseodimra és neodimra szétválasztani.
A gáz- és a villanyvilágítás versenyének egyik fordulópontjához A. jelentősen hozzájárult a gázizzófénnyel. 1885-ben kifejlesztett első változatát, amely egy pamutharisnya „ritka földfémek” sóival történő átitatásával készült, a továbbiakban tórium és cérium alkalmazásával sikerült tökéletesítenie és 1891-ben mint „Auer-gázharisnyát” szabadalmaztatnia. A „fluid”, a gázharisnya impregnálására szolgáló folyadék előállítása Bécs-Atzgersdorfban, egy ottani gyárban történt. A szabadalom értékesítésével szerzett vagyonából Karintiában terjedelmes birtokokra tett szert. 1898-tól Treibachban egy leállított vasgyár telephelyén kutató- és kísérleti üzemet létesített, a „Dr. C. Auer von Welsbach Művek, Treibach”-ot.
Treibachban A. munkáját a fémszálas izzólámpára és a tűzkőre összpontosította. A fémszálas izzólámpával gázizzófényének teremtett konkurenciát. Kezdettől fogva ismertek voltak Edison szénszálas izzólámpájának fogyatékosságai, amelyeket A. csakis nagy olvadáspontú fémből készített izzószál alkalmazásával tartotta kiküszöbölhetőnek. Treibachban úgy gondolták, hogy az ozmium fémmel megtalálták a megoldást és felvásárolták a világ összes ozmium tartalékát. Auer paszta-eljárást dolgozott ki arra a célra, hogy a rideg és törékeny ozmiumból vékony izzószálat lehessen készíteni és 1900-ban a Párizsi Világkiállításon bemutatta az ozmium lámpát a nyilvánosságnak. Még nagyobb a tantál és a volfrám olvadáspontja és a Siemens&Halske hamarosan tantál lámpával jelent meg a piacon. Azonban mindkettőt háttérbe szorította a volfrámlámpa, amelyet A. Lederer, A. közvetlen munkatársa hozott forgalomba. Később az Osmium és a Wolfram kombinációjából keletkezett az „Osram” cég-név (alapítva 1919-ben). (**Az első volfrám lámpát Just Sándor (Alexander) és Franjo (Ferenc, Franz) Hanaman készítette, első szabadalmuk 1903-ból származik, a gyártás 1906-ban indult a budapesti Egyesült Izzólámpa és Villamossági részvénytársaságban. A „Tungsram” márkanév a volfrám angol „tungsten” és német „Wolfram” nevének kombinációja). A. beérte a szabadalom eladásával és 1903-ban megszüntette a fémszálas izzólámpa gyártást Treibachban.
A. 1903-ban új üzletágat nyitott meg cerium-vas ötvözet (az Auerfém”) gyártásával, amelyből a tűzkő készül. Alapját a brazíliai monacit-homok képezte, amelyből a gázizzók készítéséhez választották ki a tóriumot. A tórium kiválasztása után nagy mennyiségű monacit halmozódott fel Treibachban. Ennek 60%-a „ritka földfémek” oxidja volt. 1907-ben sikerült az ittriumoxidból két új elem, az aldebaranium (***utóbb itterbium) és a cassiopeium (utóbb lutécium) szétválasztása. Ezt a felfedezést azonban meg kellett osztania a francia A. Urbainnel. Műszakilag inkább a cériumoxidokat lehetett hasznosítani. Ebből elektrolízissel cériumot, cérium fémet és annak egyéb fémekkel alkotott ötvözeteit állították elő. Döntő fontosságú volt az a felfedezés, hogy a vas-cérium ötvözet reszelésekor szikrák keletkeznek. Ez volt az alapja cerium-vas öngyujtókban történő alkalmazásának. Az elektrolízis műszaki problémáit 1907-ig messzemenően mgoldották. Ugyanabban az évben A. vállalatát „Treibachi Kémiai Művek Kft”-vé alakította át és a közvetlen vezetéstől a közeli Welsbach kastélyba vonult vissza.
A. a Bécsi és a Berlini Tudományos Akadémia tagja, több egyetem díszdoktora és a Siemens-gyűrű birtokosa volt. Érdemeiért Ferenc József császár 1901-ben örökölhető bárói rangra emelte.