CASTIGLIONI, Camillo

C., egy rabbi fia, egy pénzváltó üzletében kapott kiképzést, már az I. Világháború előtt átköltözött Bécsbe, és többek között az Angol-Osztrák Bank tanácsadója lett, 1904-ben pedig a Semperit Művek igazgatója. A háború alatt a Letéti Bankon (Depositenbank) keresztül nagyobb kötvénycsomagok felvásárlása által olyan ismert cégekre nyert befolyást, mint az Osztrák Daimler Motor Rt és a Puch Művek Rt, a Brown-Boveri Művek, a Felten & Guillaume Rt, a Leykam-Josefsthal Rt, a Schoeller Művek és a Traiseni Finomacélművek. A milánói Olasz Kereskedelmi Bankon (Banca Commercial Italiana) keresztül sikerült a C.-csoportnak a milánói Edison-Társaságban, a torinói FIAT Művekben és az Feltrinelli olasz fa-cégben is befolyásos szerepet játaszania. Háborús és mindenekelőtt a háború után inflációs nyeresége által C. befolyásának tartománya messze kiterjedt az osztrák és olasz iparvállalatokon túl német, magyar, SHS állambeli, román, csehszlovák és lengyel konszernekre is.
Ausztriában C. az infláció ideje alatt befolyásos művészetpártolóként tevékenykedett. Megvette és szanálta Max Reinhardt számára a Józsefvárosi Színházat (Theater in der Josefstadt) és a rendező számára a salzburgi ünnepi játékokra jelentős pénzösszegeket bocsátott rendelkezésre.
A Stájerországi Vízerő- és Villany-Rt (Steiermärkische Wasserkraft- und Elektrizitäts-AG) tervezett megvásárlása során került C. először nyilvános nyomás alá 1923-ban, és meg kellett elégednie 50%-kal. Ennek az évnek az őszén Karl Kraus a hatalmas spekulánst befolyása tetőpontján a „Fáklyában” (Fackel), mint cápát pellengérre állította. Egy évvel később végleg megbukott messzire nyúló spekulációs üzletein, miután egy frank-üzlet meghiúsult, mert a Rothschildok a feltételezett leértékelést megakadályozták. C. eladta a bécsi Kinsky palotában felhalmozott összes műkincset, valamint osztrák részvénytulajdonát és egy büntetőjogi eljárás után, amely ellene, mint a Letéti Bank elnöke ellen irányult és 4 hónap után be lett rekesztve, áttette székhelyét Berlinbe. Németországban 1921 óta különös barátság fűzte Hugo Stinneshez. Ez utóbbi akkortájt az Alpine Montangesellschaft (Alpesi Bányatársaság) és a FIAT-Művek 200.000 részvényét szerezte meg, és C. 50.000 részvényével együtt a svájci Promontana cégbe vitte. Stinnes ugyan már 1924-ben meghalt, és két évvel később az újonnan alapított Vereinigte StahlMűvei (Alpesi Egyesített Acélművek) átvették az Alpine-t. C.-nek részvénytöbbsége volt a BMW-nél (Bayrische MotorMűvei) és hiába kötelezte el magát a német autőipar koncentrálása mellett. 1934-ben C. elhagyta a nemzeti szocialista Németországot az USA irányában, ahol nagy bankok pénzügyi tanácsadójaként azok európai üzleteiért továbbra is illetékesként tevékenykedett. A II. Világháború után, amelyet Svájcban töltött, C. Triestben olasz menedékjogot kapott, 1957-ben bekövetkezett haláláig azonban már nem kötelezte el magát nyilvánosan, kivéve Tito támogatását Washingtonban egy kölcsön felvételekor közvetlenül 1945 után.