ABAKANOWICZ-ABDANK, Bruno

A. elektrotechnikát hallgatott a Ljubljanai Egyetemen. Műszaki doktori címének elnyerése után 1938-ban docensként tanított ezen az egyetemen – megszakítással a háborús évek alatt, amikor is a partizánokhoz csatlakozott. 1946-ban rendkívüli, 1957-ben rendes tanárrá nevezték ki. Fontos adalékokkal szolgált, többek között, a metrológia (méréstudomány) területén, amelyet a további harmonikus fejlődés alapjául tekintett és mind Szlovéniában, mind külföldön támogatott. A mértékek és súlyok párizsi általános konferenciáján 1960-ban kezdeményezte, hogy a mágneses áram egységét Nikola →Tesláról nevezzék el, és javaslatát erős ellenállás ellenére is keresztülvitte. A. az első olyan mérnökök közé tartozott, akik elkezdték a műszaki lehetőségeket az orvostudományban a daganatok gyógyítására alkalmazni.
Találmányai közé tartozik a mágneses lencse az elektronmikroszkóp számára, továbbá az elektronikus sebesség- és paramétermérő a ballisztikus lövedékek számára. A. mind kiváló hegymászó, mind pedig a mentési akciók önzetlen segítője is volt, amelyekhez elektronikus keresőkészüléket talált fel, amelynek segítségével lavinák által elsodort embereket lehetett megmenteni. Ismert a mászóvasa is, valamint hálózsák/sátor kombinációja. Vadászként feltalálta az ún. ABC-golyót, amely az eltalált állatot azonnal megöli.
A. azon fáradozott, hogy minden mérnöki munkájában figyelembe vegye a környezet védelmét. Számára a természetvédelem a technika hosszú lejáratú újra-orientálását jelentette az ember javára. „Kjer tišina šepeta” (1964) és „Človek proti navati” (1969) című könyvei éppúgy, mint jelmondata „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” mind helyesléssel, mind heves ellenzéssel találkoztak. A nem megújítható energiaforrásokról a megújíthatókra való átállásért tett erőfeszítései által az ökológiai gondolkodású úttörő mérnökök közé tartozott.
Munkái a ballisztikáról és elmélete a zivatarokról mint óriási méretű mágneses-aerodinamikus generátorokról befejezetlenek maradtak.