GANZ, Ábrahám

A szegény körülmények közül származó G. korán rákényszerült, hogy pénzt keressen és Zürichben, egy öntödében kezdett dolgozni. Húszévesen, mint legény, többéves vándorútra mente, amelynek során elkerült Ausztriába, Németországba és Franciaországba. 1841-ben Magyarországra jött, amely akkor még kevéssé volt iparosítva, és ahol számos fiatal szakember keresett nyugati országokból munkát. G. öntőmesterként munkát talált az új Első Gőzmalomban Pesten. Már rövid idő múlva megkockáztatta a lépést az önállóság felé, és megalapította saját öntödéjét a Duna másik partján, Budán. Itt öntöttvas tárgyakat gyártott, és a magyar szabadságharc idején, 1848/49-ben ágyukat és ágyúgolyókat a magyar hadsereg részére.
1853-ban elkezdte a kéregöntésű vasúti kerekek gyártását; ez az USA-ban kifejlesztett technika volt, amelyet Európában elsőként alkalmazott és több szabadalomban még javított is. Az európai vasúti konjunktúra idején ez a technika jövedelmező üzletté fejlődött, és G. számos európai vasúttársaságnak szállított. Megvásárolt egy angol szabadalmat vasúti váltók előállítására, és gyárában malomhengereket és öntöttvas hídelemeket is gyártott. 1854-ben gyárának kereken 60 munkása volt, 1867-ben viszont már 371.
A 100 000. kéregöntésű kerék 1867. november 23-án hagyta el a gyárat. Ebből az alkalomból G. a munkásai és azok családtagjai részére ünnepi lakomát adott, ahol összes dolgozója aláírásával ellátott üdvöző okmányt adtak át neki.
G. sikeres tulajdonosként és vállalkozóként működött, aki a termeléssel, a pénzügyekkel és az eladással egyaránt törődött, üzleti utakat tett és tárgyalásokat folytatott. Meggazdagodott és Budapest díszpolgárává avatta. A százezredik vasúti kerék elkészülte alkalmából rendezett ünnepségek után egy hónappal G. levetett magát közben megszerzett palotája második emeletéről és azonnal meghalt.
Bár közvetlen örököse nem volt, G. gyára továbbfejlődött és Magyarország egyik legjelentősebb vállalkozása lett. Több gyár ma is a G. nevet viseli.