BARLAI, Béla
(NEUHERTZ 1904-ig)
* 1870.10.2, Mosonszolnok, Magyarország
† 1921.11.20, Budapest, Magyarország
Bányamérnök,kohómérnök
Erdészeti és kohászati tanulmányait B. 1896-ban fejezte be Selmecbányán (Banská Štiavnica, Szlovákia), és kohómérnöki címet nyert. Kohászati gyakorlatát Korompán (Krompachy, Szlovákia), Resicán (Reşica, Románia) és Cugirban (Románia) végezte. 1902-ben doktorált kémiából a kolozsvári (Cluj, Románia) egyetemen.
1901-től kezdve a vaskohászat tanszékét vezette a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolán, kezdetben mint professzor-jelölt, 1906 óta mint rendes tanár, majd 1916-tól kezdve mint I. osztályú professzor és fő-bányatanácsos. 1912 és 1914 között ezen kívül a Főiskola rektori tisztét is betöltötte. B. mindenek előtt a tudományos alapokon nyugvó gyakorlati képzésen fáradozott. Ösztönzésére 1906-1908 között vaskohászati vizsgáló-laboratóriumot létesítettek Selmecbányán. Munkássága idejére esik a Bányászati és Kohászati Akadémián a fizikai kémia és a metallográfia erősebb figyelembe vétele a kohászatban.
1904 és 1911 között B. számos tanulmányúton vett részt a legjelentősebb európai és amerikai vaskohók és tanintézetek tanulmányozására. A technika és a technológia tanulmányozása mellett nagy figyelmet szentelt a gazdasági kérdéseknek is.
B. tankönyvet írt a vaskohászatról, melynek első két kötete Selmecbányán jelent meg 1909 és 1912 között. Ez a munka messze halála után is szakmai kézikönyvként szolgált a vaskohászat technikusai és mérnökei számára. B. műszaki-gazdasági munkái között a legjelentősebb a Magyarország vasérc-ellátásával foglalkozó terjedelmes közgazdasági tanulmány
