* 1859.5.10, Liptovský Mikuláš, Szlovákia
† 1942.12.25, Zürich, Svájc
S. a lőcsei ( Levoča, Szlovákia) német és a kassai (Košice, Szlovákia) magyar reáliskolába járt, ahol 1876-ban kitüntetéssel érettségizett. Miután két szemesztert járt a budapesti műszaki egyetemre, 1880-ig Zürichbe ment, hogy a szövetségi politechnikumban gépészetet hallgasson. 1883-ban tanulmányait Berlin-Charlottenburgban, a műszaki főiskolán és a következő évben a párizsi Sorbonne-on folytatta.
Még ugyanabban az évben (1884) mérnöki állást foglalt el a Ruston gépgyárban Prágában. 1892-ben érte el a zürichi politechnikum ajánlata, hogy az újonnan alapított gépészeti tanszéken egy professzori állást foglaljon el, amit ő meg is tett.
Tudományos munkássága a gőz- és vízturbinák elméletére összpontosított. Az anyagon való elméleti áthatoláson nyugvó számítási alapjait turbinák konstrukciójára 1902-ben „Gőzturbinák” című könyvében publikálta. A legfontosabb eredményeket ugyanabban az évben a német mérnökegyesület (Verein Deutscher Ingenieure, VDI) gyűlésén mutatta be egy előadásban Düsseldorfban.
S. különösen a gőz áramlásának folyamatait vizsgálta különböző gőznyomáson, elméleti modelleket és matematikai képleteket dolgozott ki a turbinakerekek számítására, és foglalkozott a gőzturbina tengelye kritikus fordulatszámának problémájával. A gőzturbina-könyvből számos, S. által átdolgozott és aktualizált kiadás és fordítás jelent meg. Alapvető munkáiért a gőz- és gázturbinák területén az angol mérnökegyesület 1841-ben a nagy arany James Watt-éremmel tüntette ki.
