* 1703.8.18, Mengeš, Szlovénia
† 1774.10.29, Peking, Kína
Matematikus, csillagász
Tanulmányait a Ljubljana/Laibach-i Jezsuita iskolában kezdte, itt kérte
felvételét a rendbe, 1721- ben. Ezután Grazban és Bécsben főként matematikát,
valamint csillagászatot tanult. Rövid tanári munkája után teljesült ifjúkori
vágya, hittérítőként Kínába küldték. Genuából Lisszabonba hajózott, 1737-ben,
a következő évben Mozambikba innen Goába, 1738-ban Macaóba utazott, végre
1739- ben eljutott a pekingi Jézus-társasági misszióba.
Itteni tartózkodásának negyedik évébe tagja lett a kínai Matematikai
főhivatalnak, és elődjének Ignaz Kögler S. J. matematikusnak halála után 1746-
ban ennek az intézménynek elnökévé, és a császári udvar csillagászává
választották. A következő években kiterjed felmérő-utazásokat tett:
1749-ben feltérképezte Mandzsúriát, 1752/54-ben a (légvonalban) 2000 km-es
összeköttetést tanulmányozta Macaó és Kína déli partjai között. A Mandzsu
birodalom felmérése egy nagy kínai atlasz-művet tett ki, amelyet Benoit
francia jezsuita szerkesztésében, 1769-ben jelent meg. Ennek az atlasznak
számára kormányzati megbízásból 1761-ben végrehajtotta a kínai császárság első
pontos népszámlálását, amelyben 198 213 713 lakost mutatott ki. Egászségügyi
okokból 1761- ben fel kellett hagynia a térképező munkával. 1774-ben a
csillagászati észleléseit is megszakította. Bolygó-helyzet mérései, más
pekingi jezsuiták munkájával együtt 1768-ban Bécsben látott napvilágot – Max.
Hell szerkesztésében, akivel már korábban földrajzi-hosszúság összemérését
végzett – „Observationes astronomicae ab anno 1717 as annum 1752 a Patribus
Societatis Jesu Pekini Sinarum factae” (Wien, 1768) címen.
Gutaütésben hunyt el, 1774-ben, miután tudomást szerzett a Jézus-társaság
1773. évi feloszlatásáról. Kína a mandarin rang jelvényeivel és a „Lieu Song
Ling K’iao Nien” címmel tisztelte meg.
