PETERLIN, Anton

A Ljubljana-i reálgimnáziumban tett érettségi urán P. az egyetem bölcsészkarán 1926-tól 1930-ig matematikát és fizikát hallgatott. Miután négy évig volt tanársegéd a Ljubljana-i egyetem fizikai intézetében, 1937-től 1939-ig további képzésre a Humboldt-egyetemre ment Berlinbe és a Max Planck Intézetbe Dahlembe. 1938-ban doktorált egy disszertációval ellipszoid részecskék híg oldataink diffúziójáról. Visszatérése után a ljubljanai egyetem műszaki kara, és 1940-ben a bölcsészkar is meghívta docensként fizikából. 1942-re előirányzott kinevezését rendes egyetemi tanárrá a háborús események meggátolták. Csak miután évekig volt letartóztatva a német megszálló csapatok által, foglalhatta el P. 1946-ban a fizikai professzori állást. A Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia 1949-ben rendes tagjává választotta.
Az 1950-es évek közepén egy tervezett atomerőmű építésével kapcsolatban a nukleáris technológia állt a fizika homlokterében is. P. éllovasként tevékenykedve, felvette az atomreaktor-technikát az egyetemi tanrendbe. Mivel azonban nem fogadta el más kutatási programok egyidejű csökkentését, végül 1960-ban el kellett hagynia az egyetemet. P. először a müncheni egyetemre ment, majd 1961-ben az USA-ba, ahol Camilla Dreyfus laboratóriumának vezetését vette át Durhamben (Észak-Karolina). A Duke Egyetemen Durhamban mint a polimerfizika professzora és a Cleveland-i (Ohio) egyetemen mint vendégprofesszor egyidejűleg tanított. 1973-ban átment a Nationa Bureau of Standards-hoz (Országos Szabványhivatal) Washingtonba, ahol két év után mint a polimerosztály vezető-helyettese 1984-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig dolgozott. A polimer-kutatásra specializálódott Dreyfus labor és washingtoni munkahelye erre optimális környezetet biztosított. Kutatási eredményei jelentősek voltak a műanyagok, gumi stb. gyártásában.
P. bibliográfiája kereken 360 tudományos és 80 ismeretterjesztő munkát foglal magában. 1973 óta tagja volt a washingtoni Tudományos Akadémiának, és 1974 óta a New York-inak.