SVOBODA, Antonín

S. 1931-ben végezte be gépészeti és elektromérnöki tanulmányait a cseh műszaki főiskolán Prágában, ezután pedig a Károly-Egyetem természettudományi karán tanult. 1934-től kezdve tanársegédként dolgozott a műszaki főiskola matematikai és fizikai intézeteiben, majd 1936-ban a műszaki tudományok doktora lett. A következő évben kezdett foglalkozni egy iránymérő kidolgozásával a légelhárítás vezérlésére a védelmi minisztérium számára. Csehszlovákia németek általi elfoglalása után 1939-ben Franciaországba ment, hogy az iránymérőkön végzett munkáját a „Société d’Applications Générales d’Electricité et Mécanique”-nál (Az elektromosság és a mechanika általános alkalmazásának társasága) folytassa. Mikor Franciaországot is megszállták, kivándorolt az USA-ba, ahol az „ABAX” társaság vezető mérnöke és igazgatóhelyettes lett New Yorkban, amely az ő rendszere szerinti iránymérőket gyártott.
A repülők helyzetének kiszámításához a megállapított paraméterek alapján S. analóg komputert használt mechanikus operációs emelőelemekkel; egy olyan rendszert, amelyre a később publikált elméletet kidolgozta és amelyre több amerikai szabadalmat kapott. 1943-tól kezdve mint a „Radiation Laboratory of Massachusetts Institute of Technology” rendes tagja analóg számítógépeket fejlesztett tovább a tűz vezérlésére szolgáló iránymérőkhöz. Érdemeiért, hozzájárulásáért a szövetségesek győzelméhez 1948-ban kitüntetést kapott az Egyesült Államok fegyveres erőitől.
S. 1946-ban visszatért Csehszlovákiába, ismét tanársegédként dolgozott a műszaki főiskola matematikai intézetében és 1948-ban habilitált. Oktatói tevékenysége keretében speciális előadásokat tartott matematikai gépekről a gépész- és elektrotechnikai kar diákjai számára. Körülbelül egyidejűleg alapította meg a kutatólaboratóriumot „Zbrojovka Brno” prágai fiókintézményénél, és elkezdte relés kalkulátorok funkciós modelljeinek, valamint komplexebb matematikai gépek kifejlesztését. Ez a laboratórium lett az alapja az „ARITMA” cég későbbi kutató-fejlesztő laboratóriumának. A számítógépes lyukasztóért, amelyet később
Sorozatban gyártott az „ARITMA”, 1955-ben állami díjat kapott.
1950-ben megalakult a központi matematikai intézet, melyet később kutatóintézetté értékeltek fel és ahol S. a matematikai gépek laboratóriumát, az 1964-ben politikai okokból kikényszerített kivándorlásáig vezette. Itt jött létre a „SAPO” nagy relékomputer, Csehszlovákia első komputerének projektje, amelynek részrendszere először 1957-ben lett üzembe helyezve. Az első számítógép-generációt követte az elektroncsöves „EPOS 1”, majd ennek második, tranzisztoros verziója, az „EPOS 2”.
S. 1964-ben másodszor ment az USA-ba, ez alkalommal a „General Electric” cég kutatólaboratóriumába (Phoenix/Arizona). Rövid idő után átment az egyetemre Los Angelesben, ahol 1968-ban professzorrá nevezték ki, és ahol 1977-ben emeritált. Előadásokat tartott a logikai tervezésről, a számítógépek felépítéséről és a számítógépes aritmetikáról. Egy vendégprofesszorkodás alkalmából Párizsban, 1975-ben utoljára kereste fel cseh hazáját.