ERBER(G), Anton
* 1695.10.21, Dol Ljubljana mellett , Szlovénia
† 1746.10.3, Ljubljana, Szlovénia
Fizikus
E. a középkor óta Krajnában honos nemesi családból származik. Apja. Janez Danijel E., aki a bárói címet kapta, vette a Dol kastélyt Ljubljana mellett, ahol E. 1695 október 21-én született. 1713-ban belépett a jezsuita rendbe és Bécsben, Leobenben és Grazban tanult, ahol 1724-ben tanulmányait befejezte. Vagyonát, mely 20.000 guldenre rúgott, a ljubljanai jezsuita rendnek adományozta, amelynek ezzel egyik alapítója lett. Egyetemi tanárként Grazban és Bécsben oktatott. 1744-ben a ljubljanai jezsuita kollégium rektora lett.
Legtöbb teológiai és filozófiai írása halála után jelent meg, így főműve is „Cursus philosophicus…” címen, amelyet a fizika és a filozófia tankönyvének lehet tekinteni. Három részből áll: 1. Az általános logika rendszere, 2. Az általános fizika rendszere, 3. A különleges fizika rendszere. E. a késői skolasztikus iskola képviselője és a humanista filozófia előfutára. Legfőbb tekintélynek Arisztotelészt tekinti, Descartes-ot azonban elveti. Írásai foglalkoznak a csillagok távolságának kiszámításával a látószöggel, a csillagok nagyságával és sebességével, az üstökösökkel és meteorokkal, a tenger dagályával és apályával, a földrengésekkel és a mágnességgel is, a villamossággal, a villámmal és a dörgéssel. Foglalkozott a testek elméletével is, valamint a végpontokkal és a vég nélküli távoli pontokkal. Módszere alapjában véve még skolasztikus. Felvet egy problémát, elmagyarázza a fogalmakat, felállít egy elméletet és megvitatja azt.
