CODELLI, Anton

C. III. Anton (Antal) volt az utolsó férfi leszármazottja egy, a 16. században Szlovéniában és 1700 után Ljubljanában megtalálható olasz-német nemesi családnak. 1875. március 23-án született Nápolyban, a szülők olaszországi tartózkodása idején. Amérnöki címet 1907-ben szerezte meg a Telefunken Rt bécsi fiókjában, amellyel később is együtt dolgozott. 1898-ban kapta első szabadalmát egy autó-motorokhoz való gyújtásrendszerre, amelynél megkísérelte a két akkor a piacon lévő ismerte rendszer előnyeit – tartós izzó- és elektromos gyújtás – kombinálni. Ugyanabban az évben egy „Benz Comfortable” képében az első autót hozta Ljubljanába. Egy 1898-as „Daimler Viktoria” modellel 1900-ban részte vett a Salzburg-Bécs autóversenyen, és 18 résztvevő között a 3. helyen végzett. C. a következő években is foglalkozott találmányokkal, különösen a gépkocsi-ügyben. Szerkesztett egy bolygókerekes hajtóművet, amely belső fékként is aktiválható volt, 1906-ban épített egy belső égésű forgó motort, feltalált egy légtorpedót és szabadalmaztatott egy mini hűtőszekrényt. Gyakorlatilag hasznosítható találmányok mellett C. munkásságában is találhatók technikai utópiák, pl. egy fémtestű léghajó 20.000 utas számára.
A századforduló után C. számos jelentős adalékot szolgáltatott a korai rádiótechnikához is. 1900 körül, Albin →Belar fizikussal együtt Ljubljanaban építettek egy korai rádiókészüléket az időjelzés számára. 1907-1910-ig megalkotta a rádiótávíró-összeköttetést a osztrák haditengerészetnek az Adrián állomásozó hajói és a parti parancsnoki központok között. Onnan telefonon el lehetett érni Bécset, úgyhogy a lehetséges volt a haditengerészet központi igazgatása az osztrák fővárosból. 1911-ben azt a feladatot kapta, hogy rádióösszeköttetést létesítsen Berlin és Togo afrikai német gyarmat között. Ehhez az őserdőn keresztül 3 km hosszúságú utat, egy keskeny nyomtávú vasutat, több műhelyt, lakó- és igazgatási épületeket, egy 1000 LE-s gőzgépekkel ellátott erőművet és egy rádiótávíró állomást épített kilenc, 75-120 m magas antennatornyokkal. Az I. Világháború kezdetén Berlinből jövő parancsra az összes berendezést meg kellett semmisíteni, és C.-t internálták. Franciaországi és svájci tartózkodás után csak 1920-ban térhetett vissza Ljubljanába, de togoi néprajzi gyűjteményeinek nagy része elveszett.
Afrikai megbízatása idején C. a filmmel is foglalkozott: 1912 é2 1914 között Hans Schomburg német utazó és filmrendező projektjeibe kereken 46.000 arany márkát ruházott be. Ebből több mint 6000 m dokumentum- és játékfilm keletkezett. C. produceri tevékenysége és közreműködése a filmnél nagyrészt feledésbe merült.
Mindig a legkorszerűbben gondolkodva, C. az 1920-as évek elejétől a televíziós technika iránt is érdeklődött. Rendszerének vételi és felvevő része optikai és elektromechanikus technikán alapultak; az elektronikát csak a vezeték nélküli jelátvitelre kívánta használni. 1928 és 1930 között találmányát legalább 11 országban szabadalmaztatta. 1930-ban Telefunkennél Ljubljanában is sikerrel épített egy prototípust, de hiányzott az elegendő kereskedelmi érdeklődés elektronikus televízió találmánya iránt. Kísérlete, amellyel Morgan amerikai multimilliomos támogatását kívánta elnyerni, sikertelen maradt.
A háromszor házasodott C.-nek nem volt szerencséje a családi életben. Fiai szerencsétlen körülmények között haltak meg, úgyhogy a család fiú utód nélkül maradt. A II. Világháború végén C. Svájcba emigrált, ahol 1954. április 26-án meghalt, és ott is van eltemetve.