AMBSCHELL, Anton

A. 19 évesen lépett be a jezsuita rendbe és 1773-tól 1783-ig a ljubljanai líceumban volt a
fizika tanára. Belső intrikák miatt végül is le kellett mondania rektori tisztségéről. Ljubljanában tagja volt a tudományos és művészeti Akadémiának (Academia Operosum Labacensium) és a Krajnai Mezőgazdasági Társaságnak is. 1803/04-ben matematikát, fizikát és mechanikát oktatott a Bécsi Egyetemen. Élete utolsó éveiben, 1821-ben bekövetkezett haláláig kanonok volt Pozsonyban. Több matematikai, teológiai és fizikai munkája jelent meg. Főműve a természettanról az akkori klasszikus fizika összes területét felöleli hat részben: 1. A testek általános tulajdonságairól. 2. A mozgásról. 3. A testek egyensúlyáról. 4. A tűzről és a villamosságról. 5. A levegőről és a vízről. 6. A látható világról. A. az első szlovén fizikus, aki szakított a skolasztikus hagyománnyal és elvetette a metafizikai magyarázatokat. Descartes, valamint Leibniz és Wolf filozófiájának értelmében mindent a kereső és megvilágító emberi elmének tulajdonít. Számára a fizika a természettudomány alapkerete, mert a testek legáltalánosabb tulajdonságait vizsgálja, miközben nem korlátozódik a minőségi meghatározásokra, hanem megkísérli mérésekkel és számításokkal megtalálni a mennyiségi döntéseket. A természet vizsgálatára a következő alapszabályokat állította fel:1. Ha az okok megmagyarázzák a hatásokat, akkor további bizonyításra nincs szükség. 2. Hasonló okoknak hasonló hatásai vannak. 3. A testek tulajdonságai, amelyeket sem erősíteni, sem gyengíteni nem lehet, és amelyeket minden testen kísérleti úton meg lehet határozni, a testek általános tulajdonságai. Ezekkel a szabályokkal A. jelentős hatást gyakorolt kortársaira, és Szlovéniában a felvilágosodás egyik előkészítőjének tekintik.