* 1822.6.14, Oradea, Románia
† 1895.9.28, Schemnitz, Szlovákia
bányamérnök, bányász-kohász
P. gimnáziumi tanulmányait követően szülővárosának, Nagyváradnak főiskoláján, annak filozófiai fakultásán tanult. Ezután a selmecbányai (Schemnitz, ma: Banská Stiavnioca, Szlováka) Bányászati Akadémiára ment, ahol 1842-ben bányamérnöki oklevelet szerzett. A császári és királyi Bányahatóság Péchet először a selmecbányai bányáknál, majd ezt követően a joachimstali (ma. Jachimov, Cseh Köztársaság) zúzómű vezetőjeként alkalmazta. 1848-ban visszatért Magyarországra és az első magyar kormány pénzügyminisztériumában kapott beosztást, amely tradicionálisan a bányászatért volt illetékes. A magyar szabadságharc idején eredményesen helyezte át a háború miatt veszélyeztetett körmöcbányai (Kremnitz, ma: Kremnica, Szlovákia) pénzverdét Debrecenbe. 1848 után P. mint bányamérnök dolgozott Morvaországban, azután Csehországban és végül a Rajna-vidéken különböző magán-bányaüzemekben. 1862-ben tért vissza Magyarországra, és különböző szénbányáknál dolgozott. Az osztrák-magyar kiegyezés után 1867-ben újra a magyar pénzügyminisztériumban lépett szolgálatba. 1872-ben kinevezték a selmecbányai (Schemnitz, ma: Banská Stivnica, Szlovákia) bányák igazgatójává. 1889-ben vonult nyugállományba.
P. a 19. század második felében jelentősen hozzájárult a magyar bányászat és kohászat fejlődéséhez. Megalapította többek között 1868-ban a mindmáig megjelenő Bányászati és Kohászati Lapokat (Blatter für das Berg- und Hüttenwesen), és 1892-ben részt az ugyancsak mindmáig fennálló Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (Gesellschaft des ungarischen Bert- un Hüttenwesens) alapításában.
A Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban rendes tagjává választotta.
