ŚWĘTOSLAWSKI, Alojzy Wojciech

1906-ban fejezte be tanulmányait Ś. kievi műszaki főiskola vegyészkarán kohómérnöki oklevéllel. 1908-tól kezdve magánasszisztensként dolgozott a színezéktechnológia tanszéken, 1908-tól 1910-ig pedig tanársegédként a szervetlen kémia tanszéken.
1911-től 1918-ig Ś. a „Luginin-laboratórium”-ot vezette a moszkvai egyetemen, és megkapta a docensi címet. Itt tovább foglakozott nitrogénvegyületekkel, méghozzá a szerves diazo vegyületekre összpontosított. „Diazojedinienija termochimiczeskije isledowanija” dolgozatával 1917-ben a kievi egyetemen doktori címet nyert.
1918-tól 1939-ig Ś. a varsói műszaki főiskola fizikai kémiai tanszékét vezette, 1919 óta rendes tanárként. 1919/20 és 1914/25-ben a vegyészkar dékánja, 1928/29-ben pedig a főiskola rektora volt.
Ś. termokémiával, kalorimetriával, a kémiai egyensúllyal és kritikus hatásokkal foglalkozott. Új mérési technikákat dolgozott ki, mint az ebullioszkópia, a termometrie és a tonometria, amelyeknek jelentős hatása volt az azeotrópia kutatására és a poli-azeotrópia felfedezésére. 1928 óta Ś. az 1919-ben alapított „International Union of Pure and Applied Chemistry (IUPAC) (A tiszta és alkalmazott kémia nemzetközi uniója) szervezettel, amelynek 1934-től 1940-ig alelnöke volt.
1922-ben Ś. a benzolkarbonsavval kapcsolatban végzett kutatásokat, és ezt követően kidolgozott néhány mikrokalorimétert. 1927-től 1939-ig a varsói kémiai kutatóintézetben vezette a szén-osztályt. 1935 óta ezen felül betöltötte az oktatási miniszter tisztét is, és 1935-től 1939-ig a Lengyel Köztársaság szenátora is volt.
1939-ben a lengyel kormánnyal együtt Romániában internálták, majd 1940-ben az USA-ba emigrált, ahol vendégprofesszorként termokémiát, ebbullioszkópiát, kalorimetriát és a kőszén fizikai kémiáját adta elő Pittsburg és Iowa City egyetemein.
1941-tül 1946-ig a Heinrich Koopers AG számára dolgozott Chicagoban, és nyolc szabadalmat kapott a kőszénkátrány előkészítéséért, többek között az általa tervezett kokszoló- és lepárló-kemencére. Ś. kriometriai méréseket is végzett, és egy differenciál- és dilatometriás kriométert épített, amellyel a poli-eutektikumokat felfedezték. Egyesült Államokbeli tartózkodása során kiadta a következő monográfiákat: „Coke formation process and physicochemical properties of coals (1942) (A kokszképződés folyamata és a szenek fizikai-kémiai tulajdonságai); „Ebulliometric measurements” (1925) (Ebulliometriás mérések); „Midrocalorimetry” (1946).
1947-ben visszatért Varsóba és 1947-től 1951-ig alkalmazott fizikai kémiát tanított a műszaki főiskolán; 1960-ig vezette a fizikai-kémiai tanszéket, és az ipari kémia fő intézetében a Fizikai-kémiai Intézetet.
Kezdeményezésére vezethető vissza a lengyel Tudományos Akadémia Fizikai-kémiai Intézete is. Ott vizsgálatokat végzett a magas hőmérsékletű kőszénkátrány komponenseinek elválasztására és kinyerésére.
Ś. díszdoktori címet kapott a drezdai (1959), a varsói (1960), a łódźi (1960), a berlini (1960), a budapesti (1966), a bukaresti (1966) és a moszkvai (1966) egyetemtől.