COLLMANN, Alfred

C. vasöntöde tulajdonosának fia volt, a reáliskolát Bécsben végezte, és 1867-től 1871-ig a bécsi Poltechnikai Intézet Gépészmérnöki Iskolájában tanult Grimus von Grimburgnál és annak tanársegédjénél, Johann von →Radingernél. 1871-ben belépett a Decker & Co. Gépgyárba Cannstadtban, ahol két évig tervezőként tevékenykedett. 1873-ban üzem- és tervezőmérnök lett Jakob Rieternél, Föß-ben Winterthur mellett,és ott 1877-ig vízturbinák építésével foglalkozott. Végül tervezői állást foglalt el a Baienthaler Maschinenfabrik cégnél, Baienthalban Köln mellett, a Rajnánál. Már 1877-ben C. kidolgozta azt az elgondolást, hogy a gőz be- és kiáramlását gőzgépek hengereiben kényszermozgású kétüléses szelepekkel végezzék. Ebben az időben az irányzat már a →Radinger által kezdeményezett nagyobb fordulatszámok és teljesítmények irányában haladtak. A görgöemeltyű hatású, 1878-ból való „régi Collmannvezérlés” ezt a körülményt figyelembe vettte, és viszonylag nagy szabályozóellenállása ellenére, amelyet nagy Watt-féle szabályozókkal lehetett legyőzni, szabadalma ideje alatt (mivel megbízhatósága nagyobb volt a Corliss- és Sulzervezérlésekénél) különböző gépgyárakban 2000-szer építették ki. A párizsi világkiállításon minden szakember megcsodálta, és C. számára a becsületrend odaítélését jelentette.
Vezérléseit C. állandóan tökéletesítette (szabadalmak 1891, 1892, 1893 és 1895-ből).1901-ben kiadtak egy „Jelentést a C. vezérlési szabadalmait alkalmazó gépgyárak sikereiről”, az ezredik „új Collmannvezérlésű” gőzgép leszállítása alkalmából. Az ebben felsorolt gépgyárak közül három az 1900. évi párizsi világkiállításon nagydíjat kapott. Összesen 1 millió LE-t képviselő dugattyús gőgépet szereltek fel C.-vezérléssel.
1880-tól 1884-ig C. Angliában tartózkodott, hogy azután szabadfoglalkozású mérnökként szülővárosában, Bécsben telepedjék le. C. jelentősége abban áll, hogy a dugattyús gőzgép hatásmódját (hatásfokát?) meghajtó motorként az ipar számára még egyszer évtizedekre lényegesen növelni tudta, míg a gőzturbina új korszakot nem vezetett be. A bécsi műszaki főiskola (műegyetem) 1931-ben felruházta a joggal, hogy a Dr. h. c. (díszdoktori) címet viselje.