FONÓ, Albert

F. a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte tanulmányait, majd utána gyárakban dolgozott Magyarországon, Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában. Visszatérése és a műszaki doktori cím elnyerése után tanácsadóként és tervezőmérnökként önállósodott.
Fő működési területe az energiatechnika volt, amellyel már „Mechanikai munkatározás villamos meghajtásnál” c. disszertációjában is foglalkozott. Sok találmánya közül említsük az 1923-ban kifejlesztett gőzkazánt, valamint egy 1928-ban tervezett újszerű légkompressziós berendezést. Szabadalmát egy automata fék- és menetszabályozót szállítógépek és vasúti járművek számára 1924-ben megvásárolta a Siemens cég. Kísérleteiben egy szárnyashajő kifejlesztésére 1926-ban →Kármán Tódor is részt vett.
Tudomány- és technikatörténeti szempontból, visszatekintve jelentős korai hozzájárulása a sugárhajtáshoz. Első találmánya, amely már a sugárhajtás elvén alapult, az első világháború idejéből való volt (1915). Egy „légtorpedó”-nak nevezett készülékkel F. a tüzérségi lövegek hatássugarát kívánt növelni. Rendszerének alapelve a lövegből kilőtt lövedék gyorsítása hozzákapcsolt meghajtással. Ezáltal viszonylag kis kezdősebesség esetén is viszonylag messzire lehetett lőni, és könnyű lövegből nehéz lövedéket kilőni. A találmány a mai torlósugaras hajtóműveknek minden lényeges elemét tartalmazta. F. benyújtotta „lég-torpedó” találmányát az osztrák-magyar hadseregnél, de elutasították.
Az 1920-as évek végén F. még egyszer felvette a sugárhajtás tematikáját. 1928-ban hajtóművet fejlesztett ki olyan repülőgépek számára, amelyek nagy magasságokban szuperszonikus (a hangsebességnél nagyobb) sebességgel repülnek, az ún. „légsugárhajtású motort”. A két, Németországban benyújtott szabadalmában F. a sugárhajtás négy variánsát írja le. A nagyon alapos szabadalmi újdonságvizsgálat 1932-ig tartott. A megadott szabadalmak egyértelműen F. prioritását bizonyítják a repülőgépek sugárhajtása feltalálásának területén.
1947-ben F. magántanár lett a Budapesti Műszaki Egyetemen, és 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1968-tól kezdve az Űrhajózás Nemzetközi Akadémiájának levelező tagja volt.